Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 343 Felvezette aztán a királyhoz, aki még mérgesebb lett, hogy a disznók se tudták elpusztítani a juhászt, s azt mondta: No, most közel voltál tíz halálhoz; hát mondod-e már: Adj' isten egészségemre? De a juhász belevágott a szóba: Nem félek én száz haláltól sem, csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. — Eredj hát a száz halálba! — kiáltott a király, és megparancsolta, hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe, melynek közepén egy mély kút van, körülrakva éles kaszákkal. A kút fenekén egy mécses ég, hogy ha valakit belevetnek, meglássák, leért-e a fenekére? Ahogy odavitték a juhászt, arra kérte a darabontokat, menjenek ki egy kicsit, míg ő belenéz a kaszásverembe; talán még meggondolja magát, mondja-e a királynak: Adj' isten egészségére! A darabontok kimentek, ő pedig felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a szűrét, a tetejébe meg a kalapját tette, de előbb még a tarisznyát is felakasztotta, hogy test is legyen a szűrben, akkor aztán kiáltott a darabontoknak: hogy már meggondolta, biz ő mégse mondja. A darabontok bementek, belökték a szűrt, kalapot meg a tarisznyát a verembe, hallgatták, amint esett kaszáról kaszára, míg leért, s utánanéztek, mint oltotta ki a mécsest. Aztán egészen megnyugodva, hogy most már igazán vége a juhásznak, elmentek, az pedig a setét szegletben nevetett. Másnap jön a hopmester lámpással, hát majd hanyatt esett, ahogy meglátta a juhászt. Felvezette aztán a királyhoz, aki már akkor még sokkal mérgesebb lett, de azért mégis újra megkérdezte: — No, most száz halálban voltál, mondod-e már: Adj' isten egészségére! De a juhász csak azt felelte: — Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. — Tán olcsóbbért is megalkuszunk — mondja a király, mikor látta, hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt, s megparancsolta, hogy fogjanak be a hintóba. Akkor maga mellé ültette, elhajtott az ezüsterdőbe, ott pedig így szólt hozzá: Látod ezt az ezüsterdőt? Ha azt mondod: adj' isten egészségére, neked adom. A juhász csak elhűlt, de azért mégis azt mondta: — Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül!