Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

NEťKAJZi UXUJiUK. 1NIUMHBA1M den korosztályt megmozgat, szereplésre ösztönöz, s nem elhanyagolható eredmény az sem, hogy a népzenekutatóknak a döntőkön bőven akad megörökíteni való dallam. A folklórgyűjtők köre is nagyobbodott. Továbbképzésükre a CSEMADOK Központi Bizottsága a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében évek óta nyári tanfolyamot szervez, ahol szakképzett előadók segítségével ismerkednek a gyűjtők a néprajz alapfogalmaival. Szorgalmas munkájuk eredményeként helyi népköltési gyűjtemények keletkeznek. Példaként itt csak kettőt említünk: Mórocz Károlyét és Gágyor Józsefét. Mindketten a galántai járás néphagyományának megmentésén fáradoznak. S ami még közös törekvéseikben, hogy tanáremberek lévén, kutató-gyűjtő diákjaik segítségével dolgoznak. Munkájuk gyümölcséből 1974-ben a Győzelmes Üt című járási lap heteken át húzódó sorozata és a galántai magyar tannyelvű gimnázium diákújságja, az Alkotó Ifjúság adott ízelítőt. Az idő sürget. Napról napra gyorsabban tűnik el a hagyományos paraszti kultúra, önáltatás azt gondolni, hogy ezt az Európa-szerte lezajló folyamatot valamiként meg lehet állítani. Az azonban nem kétséges, hogy legszebb értékeit meg kell menteni, és mai szocialista kultúránkban hatóerővé, közkinccsé kell tenni. Tudvalevően más a népművészet ápolása és más az elsülylyedő életmód múzeumi őrzése. Az egyetemes emberi és a nemzeti művelődésnek mindkettő fontos része. Képünk nem lenne teljes, ha a szlovákiai magyarok népi kultúrája tanulmányozásának még egy jelentős összetevőjéről nem szólnánk néhány szót. A korábbi szórványos gyűjtések után az utóbbi esztendőkben a szlovák néprajzkutatók érdeklődése megnőtt a magyar nemzetiségi hagyományok iránt. Nagyobb arányú kutatásra is sor került, például az érsekújvári járás szlovák és magyar lakosságának körében. Megélénkültek továbbá az elmúlt esztendőkben a magyarországi és a szlovákiai néprajzkutatók korábban is meglévő kapcsolatai. A Magyar és a Szlovák Tudományos Akadémia több mint egy évtizede rendszeresen fogadja egymás munkatársait, akik a szlovákiai magyar vagy a magyarországi szlovák népi kultúrát tanulmányozzák. A kölcsönös utak nélkül a mi gyűjteményünk is szegényebb lenne. Érdekes kísérlet volt Vikár Lászlóé, aki 1956-ban a Zobor-vidéken még Kodály Zoltán egykori, immár megöregedett énekesei közül is megszólaltathatott egyet-egyet. Szomjas-Schiffert György a Csallóközben és a Mátyusföldön gyűjtött gazdag népzenei anyagot. De rajtuk kívül Ortutay Gyula, Kriza Ildikó, Morvay Judit, Manga János, Erdélyi Zsuzsanna, Gunda Béla, Ujváry Zoltán, Ferenczi Imre, Paládi-Kovács Attila, Filep Antal és még sokan mások jártak