Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 329 A szegény asszony bemegy a másik szobába, lát ott a polcokon sok-sok fazekat, mind zöld mázos szilkék voltak, zöld mázos fedőkkel letakarva; ő bizony meg nem állta, hogy meg ne nézze, mi van bennök. Egyenesen odament a polchoz, levette az első szilkéről a fedőt, hát abból csak kireppen egy hófehér lelkecske, azt mondja suttogva: Isten fizesse meg! Azzal elszáll. Levette a másikról is a fedőt, abból is hófehér leikecske reppent ki, az is azt mondta: Isten fizesse meg! Azzal elszállt. Így sorba mind kitakargatta a szilkéket, mindegyikből egy-egy lelkecske szállt el, mindegyik azt mondta: Isten fizesse meg! Már megfordult a szegény asszony, hogy kimegy a szobából, amint az ajtó mellett meglát még egy betakart kettes fazecskát. Mindjárt levette arról is a fedőket, s kireppentek belőle az ő ik'ergyermekeinek a lelkecskéi. A szegény asszony nagyon megörült, mert két esztendővel azelőtt temette el őket, egyszerre estek be a Garamba. Elmondták az anyjuknak, hogy amint a vízbe fúltak, a béka mindjárt elfogta a lelküket, és azóta itt tartotta elzárva, hogy a mennyországba ne mehessenek, mert míg a lelkük nem jut a mennyországba, addig a Garam ki nem veti a holttestüket, s a vízbefúltaknak mindaddig a békát kell szolgálni. Azután a szegény asszony visszatette a két lelkecskét a kettős fazecskába, letakarta, s az összesöpört szemet közé a kötényébe dugta. Akkor aztán elbúcsúzott a békától. De ahogy kiment a lyukból, már nem találta ott a vízbefúltat, hanem a folyó mégis kettévált előtte, mert két fehér hal összefogódzkodva kettéhasította előtte a vizet. Mikor a szegény asszony a partra ért, s a Garam megint összecsapódott, csak levette a fedőt a kettes fazekacskáról, kireppentek belőle a gyermeklelkek, a Garam pedig abban a szempillantásban kivetett a kövekre két gyermektestet. A lelkecskék áldása foganatos lett, az Isten megfizette a szegény asszony jótettét, a gyermeklelkek visszamentek a gyermektestekbe. A szegény asszonynak megint volt fia is, lánya is meg pénze is. Mert az a sok szemét, amit a békánál összesöpört, mire hazaértek, mind arannyá, ezüstté változott a kötényében. Azután már igen jó dolguk volt, nem szenvedtek semmiben sem szükséget. Garam-vidék