Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

290 MESÉK és fölült rá. A bátyjai büszkén ültek az ő szép lovaikon, és egykettőre elhagyták őt. De a fiú kitartóan ment, verte az első faluig. Mire odaért, a bátyjai már elkártyázták a kocsmában minden pénzüket, lovaikat, és még egy ideig ott kellett nekik maradni dolgozni, mert még adósok is maradtak. A legkisebb nem tehetett mást, elindult egyedül. Mikor kiért a faluból, megrázta magát a gebe lova, és egy gyönyörű szép paripává változott. Megkérdezte a gazdájától: „Édes gazdám, most úgy menjek-e veled, mint a szél, vagy mint a gondolat?" Az meg azt felelte: „Űgy menjél, hogy se nekem, se magadnak ne árts!" A ló elindult vele, és úgy ment, mint a gondolat. Estére egy nagy üveghegyhez értek. A királyfi meglátott egy kunyhót a hegy tövében, és benyitott oda. Egy vén öregasszonyt talált ott. Volt már vagy kétszáz éves. Odaköszöntött neki a királyfi: „Adjon Isten jó estét, öreganyó!" „Szerencséd, hogy öreganyádnak vállaltál, mert mindjárt megettelek volna" — mondta az öregasszony. „Mit tudna megenni rajtam, hiszen olyan sovány vagyok. Jobb volna, hogyha megmondaná nekem, hogy hol találom meg én az arany pintyőkemadarat és az örök ifjúság vizét." „Én arról bizony nem tudok semmit — mondta az öregasszony —, de a hegy túlsó oldalán lakik néném, az talán megmondja." Az öregasszony adott neki vacsorát és szállást, és reggel, mikor útnak akart indulni, akkor aclott neki egy korsót, hogy ha megtalálja az örök ifjúság vizét, őneki is hozzon belőle, mert ő is szeretne még fiatal lenni. A királyfi megígérte, hogy hoz neki is a vízből. Az asszony erre adott nekit egy törülközőt, hogy tegye el, mert még szüksége lehet erre. A királyfi megköszönte a szállást, és útnak indult. Este volt, mire átvergődött a hegyen, és beköszöntött a másik öregasszonyhoz. Ez már olyan öreg volt, hogy a fél orra vasból volt. „Adjon Isten jó estét, öreganyó!" „Szerencséd, hogy öreganyónak szólítottál, mert különben menten megettelek volna." A királyfi aztán elmondta, hogy mi járatban van. Az öregasszony azt mondta, hogy a hegy másik oldalán lakik a nénje, az biztosan megmondja neki. Adott neki szállást, és mikor reggel indult, egy korsót meg egy lóvakarót adott neki, hogy neki is hozzon vizet, és azt mondta, hogy a lóvakarónak még hasznát veheti. Megint csak beesteledett, mire a harmadik öregasszonyhoz ért. Ennek már tiszta vasból volt az egész orra, olyan öreg volt. Mikor elmondta neki, hogy mit keres, az öregasszony azt mondta, hogyha száz lelke is volna, akkor is elveszne ott. De a gyerek nem ijedt meg, csak kérte, hogy mondja meg, hol van a pintyőkemadár, meg az ifjúság vize. Az öregasszony azt