Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Tréfás és gúnydalok

260 TRÉFÁS ÉS Ha az urad a kocsmából jön borosan, Szaladj hamar, vezesd haza őtet lassan! Tedd az ágyra, vetett ágyra, állj mellette talpon állva Az uradnál, az uradnál! Hogyha, ember, feleséged nagy nyelvvel bír, Csak fa légyen a kezedbe, semmit sem félj! Üsd a hátát, verd a hátát, üsd ki egyenként a fogát, Ne morogjon, ne morogjon. Alsószecse 8 ASSZONYOKTATÓ Tanuld, asszony, az uradat megbecsűnyi, És ővéle mindenekben egyesülni: Ha kocsmába megy, hallgass, Ha megnyúz is, ne jajgass, Ha urad ver! Hej-huj, ha urad ver! Ülj tűzhelre, guzsalyodra, forgass orsót, Midőn urad fog forgatni pintes korsót: Szomjúhozzál, ha iszik, Éhen haljál, ha eszik Vagy lakozik! Hej-huj, vagy lakozik! A sült tököt, kukoricát, tartsd magadnak, Tiszta lisztből fánkot süssél az uradnak. Cukrocskával cukrozd meg, Apró szőlővel hintsd meg Te uradnak! Hej-huj, te uradnak! Hogyha, jó férj, nyelves lészen feleséged, Hogy ő legyen mindenekben ellenséged, Üssed, verjed oldalát, Verd ki néki a fogát,