Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Dudanóták

DUDANÖTÄK 249 1 János bácsi, dudáljon kend, Hosszú nótát ne húzzon kend! Gyengék vagyunk, elfáradunk, Talán ugyan meg is halunk. Ég felettünk, ég alattunk, Egész éjjel jól mulattunk. Reggel van már, dél kezd lenni Jó lesz végre hazamenni. Piros rózsa borulóba, Mostan vagyunk indulóba. Ilyen tájba esztendőre, Jövünk a keresztelőre. Zsére 2 Eb kolduljon többet, Mert meggazdagodtam, A koldulásomból Kőházat rakattam. A malomba mentem, Tiszta búzát vittem, De a szerelemtől Meg nem őrölhettem. Mit tehetek róla, Hogy szerelmes vagyok,