Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - A kassai kereskedők szervezete Schirmer idejében - Ragaszkodás az árúmegállító joghoz - Az inasok és segédek rendtartása

behozott árút emlit: sziléziai, lengyel, bécsi, török, morvái, olasz, angliai, boroszlói, iglói cikkeket. Ragaszkodás az árúmegállító joghoz. Az idegen árúkra nézve igyekeznek Kassának egy fontos középkori kiváltságát, az árúmegállító jogot fenntartani, ami majdnem háromszáz év óta a városnak és kereskedőinek nagy előnyt biztosított. Ugyanis nem kellett messze földre szekerezni a külföldi árúkért, maguk az odavaló kereskedők hozták el. Az így felhalmozódott árúk a fogyasztókat és távoli vidékek viszonteladóit ide vonzották. Kedvező földrajzi fekvésén kívül az árúmegállító jog tette Kassát forgalmi központtá. Igaz ugyan, hogy a fejlettebb kor s a megnövekedett árúcsere már túlhaladottá tette e kiváltságot, de a város és a kereskedők a végsőkig ragaszkodtak hozzá. Ezért a céh pontjai közé iktatták, hogy az idegen országokból jövő kereskedők egyszer ide hozott marhájokat a bíró és tanács engedélye nélkül a városon alul és kívül egyéb helyekre, vagy sokadalmakba semmi ürügy alatt el ne vihessék, hanem itt tegyék le és adják el, nehogy ,,az ország hasznával idegen országokat" gazdagítsanak. Az ez ellen vétők árui a város területén 2/3 részében Kassáé, Vs részében a társaságé legyenek. Ha pedig a város határain kívül találják őket, 1 rész őfelségét, 1 rész a céhet, 1 a földesurat illesse. Az inasok és segédek rendtartása. Részletesen intézkedik a céhszabályzat az inasok és segédek rendtartásáról. Az inasok tanulási idejét, nehogy hamar versenytársaik legyenek, igen hosszúra szabja. Azt kívánja, hogy 8, avagy 7, de legalább 6 évre vegyék föl őket és,,szegődtessék be urukhoz és gazdájukhoz." Ruházatjuk morvái, vagy meixner posztóból, vagy uruk viselt ruhájából legyen. Aki „apródesztendejét jámborúl kitöltötte s urától szabadon mondatik", a társaság öreg urai (céhelőljárói) neve alatt bizonyítványt veszen és szabadon mondásának öröméért a társaság ládájába 2 aranyat, a levélváltságért „viszont" 1 tallért adjon. Ha jámborul szolgált, ura tartozik neki egy tisztességes öltözetet adni. Ha urától búcsúzni akarna, köteles nála még 2, vagy 1 évig fizetésért megmaradni. Ha mégis elmegy, máshoz nem állhat, hanem a „városról" elmenjen. A kitanításért hasznukat is akarták venni tanulóiknak, 63