Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa mint vár, a polgárok és céhek a bástyákon - A városok hadi felkészültsége, harc az oligarchák ellen
kintetben. Pl. V. László Kassára bízza a jászói vár őrizetét, midőn erre Lukács prépost elégtelennek bizonyul (1457). I. Mátyás pedig Szapolyai István részére faltörő erőművet kért a várostól, azon ígérettel, hogy hibátlanul visszaadja. Majd ismét a lengyel betörés idején újabb felszólítást küld Kassához, hogy ágyúval, puskákkal és egyéb vívóeszközökkel segítse őt (1468). Máskor meg utasítja, hogy a vidéket fosztogató Perényi Miklós oligarcha sztropkói várát vívóeszközökkel szállja meg (1483). I. Ulászló pedig Kassának ajándékozza a pártoskodó Lapispataki Miklós jószágait és Sebes várát (1491). Kassának is meg kellett annak idején küzdenie az oligarchiával függetlenségéért. Károly Róbert a trónjáért folyó küzdelemben az Abaujt, Szepest zsaroló Omode nádor abauji birtokost úgy akarta magához kötni, hogy Kassát, mint királyi birtokot neki ajándékozta. A nádor mindjárt új adókat és vámot vetett ki a városra, akadályozta az erdők használatában s az ide vásárra jövő kereskedőket fosztogatta. A város mindezt a legnagyobb izgalommal fogadta. Midőn Omode 1311-ben megjelent Kassán, hogy személyesen birtokába vegye a várost, a polgárság ellenállott. A kitört összeütközésben a nádort megölte, két fiát pedig fogságba vetette. A városnak azonban e vakmerő fellépéséért semmi bántódása nem lett, mert Omode már ekkor nyíltan szövetkezett a másik, szinte kiskirályt játszó oligarchával, Csák Mátéval, aki ellen való harcában Károly Róbertnek Kassára, mint támpontra szüksége volt. S valóban itt, Rozgony mellett vívta meg vele a döntő ötközetet, melyben a kassaiak fegyveresen kivonulva, hathatósan támogatták a királyt. Ezért maga Károly Róbert küldte ki az esztergomi érseket és a veszprémi püspököt, hogy békét közvetítsenek Kassa s az Omode-örökösök közt. Amely létre is jött: az Omodék a városra való minden igényükről lemondtak. íme, a városok belső hadi jelentősége: a királyok az állami rendet az oligarchákkal szemben a városok fegyveres erejének felhasználásával igyekeztek helyreállítani. S ez is magyarázata annak, hogy a hatalmaskodó főrendek egyáltalán nem voltak hívei a polgárság és városok kifejlődésének, megerősödésének és politikai egyenrangúságának. Gyakran kértek az uralkodók ágyúkat és tüzéreket Kassától és a városoktól. Ágyúöntő műhelyeiknél és megfelelő hadiiparosaiknál fogva a városok jobban el voltak látva ezekkel, mint maguk a királyok. 1 4) Számtalanszor kértek a királyok Kassától és a városok1 4) Erről bővebben szólok „A felsőmagyarországi 6 város szövetsége" című kéziratban lévő munkámban. 36
