Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Három fővásárlója - Grinaigel Márton

A hűséges vásárlók közül említsük még Rajner Boldizsár kőművest s feleségét, Lehman Gáspárt, az 1662-iki pozsonyi országgyűlésen Kassa követét, Róth Gáspárt s az alkalmazottak köréből a vincellért és nejét. Általában megjegyezzük, hogy e vevők közül többekkel nemcsak üzleti, de családi és társadalmi kapcsolatban is állott. A komasági, keresztszülői összeköttetésekről szóló fejezetben említettek üzleti könyvében is mind megtalálhatók mint vásárlói. HÁROM FÖVÁSÁRLÖJA. Grinaigel Márton. Schirmernek különösen három vásárlója volt, akikkel gyakori és szélesebb alapon nyugvó összeköttetésben állott: Grinaigel Márton, Vass János és Keviczky János. Grinaigellel már a város bevásárlásainál találkoztunk. Mint fizető tiszt szerepelt, aki a város nevében vett és fizetett. Tekintélyes polgár volt, a mészáros céh második atyamestere, tehát mészárosiparos, mely mesterség akkor is alkalmat nyújtott a meggazdagodásra. Csakugyan jómódú ember volt, hiszen rendszerint csak ezek jutottak a közügyekben oly nagy szerephez, mint ő. Két háza van, az I. és III. negyedben s 2 lova. A communitás, a választott község tagja az 5. asztalnál (1546). A következő évben már az első asztalnál ül és egy év múlva szenátor, tárgymester, ispitály és építő tiszt, III. fertályos, vagyis a város III. negyedének elöljárója. A következő években is tekintélyes tisztségeket tölt be; fizető-, hámor- és sertiszt, szenátor, tanácsos. 1653 óta nem szerepel valószínűleg meghalt, az utolsó években nem céhatyamester, lehet, hogy felhagyott mesterségével. Grinaigel sokszor vásárol Schirmernél tűt, posztót, selymet stb. Nagy elszámolásaik és többszörös követeléseik vannak egymáson. 1650 dec. 7-ikéről följegyzi Schirmer, hogy elszámolt vele és számlakivonat, Auszug szerint tartozik neki 304 frttal. Itt megjegyzi, hogy az elszámolás alkalmával megfeledkeztek és nem írták fel az „indikchenek" dolgát, amiért pedig fizetni kell. Ugylátszik, hogy valami indiai tyúkok kerülhettek akkor hozzánk. Egy „indianes han"-ért igért Grinaigel 1 köböl borsót s meg is adta. Harmadszor is említi feljegyzésében: 4 deto indichen á 2 frt. Csak hogyan jön ki érte az összegként odaírt 4 frt, amikor ez 8 frt tesz ki. De sokszor vesz Grinaigel papirt a város részére, pl. 1 könyv írópapirt 30 dénárért. Odajegyezték: fizetve. Többször 248