Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Értelmiségi vásárlók: papok, jezsuiták, egyházi személyek, hivatalnoko,prókátorok, postahivatalnokok

dénárral. Jó későn, 8 hónap múlva fizette (1654. jan. 13.), de akkor is 10 dénárral kevesebbet. Máskor ismét 6 könyv képíró ezüstöt vett, á 21 d, összesen 1 frt 26 d. Ügylátszik, festéssel is foglalkozott. 1657 óta vásárlói a jezsuiták. A páter superiornak (priornak, főnöknek) készpénzben adott Schirmer 400 frtot és följegyzi, hogy az adósságból fennmaradt 40 frtot pater Nemessány vállalta magára. Amit vásároltak (pl. Pater Gäber) a pater superior terhére írták, így folytatva a szövegben: „maradtak őkegyelmék adósak" V2 rúd acélt vettek őkegyelmék . . . 1 50 d 4 kapcsot 12 d 1 fejér gombosnyelű kést 6 d V8 sing fekete dupla tafotát (selyemszövetet) 1 f 7 d összesen 2 f 75 d Sűrűn vásároltak (pl. pater Mineszter is) különféle dolgokat: ruházati cikkeket reverendájuk számára, selyemprémet, selyemzsinórt, zöld szőrzsinórt, ezüst galandot, kapcsot, fejér velest (olasz posztót), tőkehalat (stockfischt). Asztali készletük számára vettek ivóedényeket: 5 örök (öreg) kék korsót 2 frt 50 dénárjával 12 frt 50 dénárért. 6 apró palackot és korsócskát 1 frt 50 dénárjával 9 frt 50 dénárért. A konyha számára rézserpenyőt, tőkehalat, stockfischt. Bejegyzett tartozásaik nem nagyok, rendszerint pár forintról szólnak (pl. 5 frt 82 d, 5 frt 40 d). Bizonyosan a jezsuiták közé tartozott pater reverendus Hubertus Lahovsky, továbbá pater Vizaknay, aki milánói posztót vett 2 forintért. Az egyházhoz tartozó személyek közül találkozunk Casamir orgonista nevével és a „magyar kántor"-ral. Ambrózy orgonista ólomkorsót és morvái posztót vett. Kruszinger Tóbiás „kántor" fekete mesterposztót. Itt vásárolt a tanító is: Knobloch György „sulmaszter", zöld és közönséges hernácot, singje 60 d és 1 konc jóféle papirost. Már ügyvédek is vannak Kassán s fogyasztották a tintát, papirost. így Éliás prókátor papírt vásárolt; de szépen öltöztette feleségét, mert csipkét, rását, galaunt, lengyel patyolatot is vett részére. Ami annyival is könnyebben esett neki, mert Schirmer ügyvédje volt. Az üzletek már akkor sem tudtak meglenni prókátorok nélkül. Éliás uram különben nemcsak árukat, de készpénzt is kapott. Egyszer 8 forintot, máskor meg, amikor Schirmer uram a szikszói vásárról hazajött, 2 forintot fizetett neki (1651). Egresi János prókátor szintén koronarásáért tartozik 4 f 50 dénárral. A hivatalnoki és értelmiségi osztályból megemlítjük még Márton deák postairnokot, postschreibert, aki posztót vásá244