Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Vásárlóinak köre - Iparosvásárlók - Egyéb iparosok, céh-atyamesterek, szenátorok stb.
gadta, hogy felét Szent Mihálykor, felét Szent Márton napjára adja meg. Megadta — írta oda Schirmer, bizonyára megelégedéssel. Szöget tart lakatosnak, asztalosnak. így Martin Schlosser 1000 római szöget vett nála 1 frt 80 dénárért. Utána írja maga Schirmer, hogy neki 1 frtba (rajnai frtba) került. Ez az egyetlen eset, ahol világos a kereskedői haszon, 80%. Nagy százalékra dolgoztak, de nagy volt a költség, a fuvar stb. Szöget vett Maister András asztalos is éspedig 50 rézszöget 1 forintért, harisnyát és szövetet is ; máskor meg V2 font timsót 15 dénárért. Hogy a XVII. századbeli kassai iparos társadalmat bemutassuk, felsorolunk még Schirmer uram iparosvásárlói közül többeket, megjegyezve, hogy felkeresték üzletét a tekintélyesebbek is, kik a városi administrációban különféle bizalmi állást töltöttek be. így mindjárt Topf (Toph, Topp) Sámuel szíjgyártót említjük, aki céhének atyamestere, a communitas (község-közgyűlés) tagja a 3. asztalnál. (Rangszerint sorban ültek pontosan kijelölt helyen az asztaloknál). Nem szegény ember, a város 4 fertályában háza van, 1660 táján halt meg. Colmicius János szűcs is tekintélyes ember: szenátor (a városi tanács egyik tagja) fürmender, vagyis népszószóló, a közigazgatás ellenőrzésére és a nép jogai védelmére megválasztva, miként ezt az intézményt hajdan Rómában bevezették (tribunus plebis). Plébánia tiszt, tehát az egyház anyagi ügyeinek egyik gondviselője, Bortiszt, azaz a városi borgazdálkodásnak (szőlőmüvelés, szüret, városi borpince, kimérés) gondozója. Tárgymester, vagyis a városi cél- és tárgylövészet intézője. Épitő- és malomtiszt, tehát a városi épületek és építkezés, továbbá a városi malom gondviselője. Mindenesetre értelmes, munkás és energikus ember lehetett, hogy ennyi sok mindent reábíztak. Szintén nem volt szegény ember, háztulajdonos (1657—58). A többi vásárló iparosok közt vannak az atyamesterek, Beszteri Márton a kovács- és Krompholcz György az asztaloscéhé. Link György tímár, atyamester, de egyszersmind tárgymester és zeugwart (városi fegyvertári őr) Varjassy András alias (másképp) Nyereggyártó, első tanácsos a városházán (1657). Beszteri Márton többször vesz egy-egy mázsa vasat á 4 frt 20, sinvasat á 4 frt. A Schirmer boltjában megfordúló iparosok még a különböző iparágakból: Szendi Eötvös Mihály, akiről a magyar segéd beírja, hogy adott neki uram őkegyelme három sing karasiát 3 frtért. Jász János kerékgyártó és Hansz Krumbacher János mészáros posztót vesznek, még pedig ezutóbbi finomabbat milánóit. Vásárolnak Emericzy asztalos, Batta János és Salczer kőműves, Tischler András (asztalos), Meister András fazekas, 221