Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Iparosvásárlók - Megszűnt iparágak, puska-és puskaporgyártók, ágyúöntők

Bornemissza János (a felsőmagyarországi hadak főkapitánya, mai nyelven hadtestparancsnok) udvarához tartozók is. Mindezekről külön és részletesen fogunk írni. IPAROSVÁSÁRLÔK. Megszűnt iparágak, puska- és puskaporgyártók, ágyúöntők. Schirmer János üzleti könyve, illetőleg vásárlói üzletköre alapján nézzük meg közelebbről Kassa és környéke akkori, a XVII. század közepének társadalmát. Kassa a legrégibb följegyzések szerint is mindig elsősorban iparos- és kereskedőváros volt. A legrégibb iparos céhlevél Magyarországon a kassai szűcsöké 1308-ból, amely korai voltánál fogva a külföldön is ritkítja párját, Az első kassai kereskedő céhlevél is ily régi, 1446-ból való. A céhélet e korban, melyet tárgyalunk, a XVII. század közepén virágkorát érte. Mondhatni, hogy az őszes akkor ismert iparágnak volt Kassán céhe. Köztük számos olyannak, amely ma már fölösleges, elavult, egészen, vagy nagy részben eltűnt (páncélgyártók, kannagyártók, fazekasok), vagy gyáriparrá alakult át. (Ágyúöntők, puskaművesek, puskakészítők, puskaporgyártók, posztókészítők, takácsok, tűgyáriók, órakészítők.) Kassán a XVII. században Schirmer korában már mintegy 50 céh volt, iparosai a lakosság mindennemű szükségletét ellátták. Még a nem mindennapi, különös cikkek iparosai is oly számmal voltak, hogy magukban, vagy a rokonágakkal egyesülve céheket alkottak. Pl. a páncél- és fegyverderék esi nálók, kiknek egyik céhmestere Zur János, aki Schirmer vásárlója. Az óragyártók és puskacsinálók is egy céhben vannak, céhmesterük Oragyártó János. Él ezidőben Kassán Kapocscsináló Diofilius (Teofil), kinek háza is van. Hasonlóképpen Vásznas Margit asszony, továbbá Vásznas Szaniszlóné, Sárossy Vásznas örzsébet. S a foglalkozásukra mutató nevű Cimbalmos János és Cimbalmos Gáborné. Schmid kovács Schirmer vevője és iparosa. Továbbá a kannagyártók céhmestere, Hartmann Joáchim. Van Kassán ,,tőcsércsináló", ki egy tűcsinálóval Ehrenreich György zsellérje. Érdekes, hogy egy-egy céh időközönként meg szokott csappanni, vagy egészen kihal. Így írja az akkori városi tisztújításokról szóló külön könyv ezidőből: ,,A késcsinálók megholtak, özvegyasszonyok legényeket tartván" (1646). A nyirő céh „meghalt a németet reá nem kényszeríthetni", t. i. céhalkotásra (1646 és 48). Majd meg csak röviden azt írja e céh212