Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - A XVII. századbeli városi élet fejletteb igényei

A XVII. SZÁZADBELI VÁROSI ÉLET FEJLETTEBB IGÉNYEI. Schirmer vevőkéréből megállapítható, hogy üzletét a városi és a környékbeli vidéki középosztály részére rendezte be és szerelte fel. Vásárlói közt egyrészt a születési, főhivatali és katonai magas arisztokrácia, másrészt a legalsóbb néposztály és a füldmíves parasztság köréből alig találunk. Leginkább a városi polgárosztályhoz tartozó iparosok, kereskedők, városházi tisztséget betöltő és katonai személyek, papok, művészek, orgonista, patikárius, s ugyanezen osztálybeli asszonyok s lányok látogatták üzletét. Ezek vásárlásai, valamint Schirmer üzleti árui mutatják, hogy mik voltak a XVII. század városi középosztályának szükségletei s mennyire fejlődött ki ízlése a finomabb cikekk fogyasztása iránt. Ennek vizsgálatából meg kell állapítanunk a fejlettebb ízlést és a nagyobb színvonalú szükségleteket. Míg a jobbágyság tömegei többnyire a maguk készítményeivel és terményeivel látták el magukat s a vidéki kisnemesség színvonala is csak a későbbi parasztgazdák színvonalán mozgott, addig a városokban megtaláljuk azon kor fejlettebb színvonalát. Az élelmezés köréből már nemcsak a test fenntartására szükséges húst, tejet, kenyeret, lisztet fogyasztották, hanem pl. Schirmer nagymennyiségű rizst, déligyümölcsöt, narancsot, citromot, aprószőlőt, mazsolát, mandulát, fügét szerez be és ad el. Szerepelnek üzletében a konzervált halak és a cukor is. Ami a lakásberendezést illeti, a nemes szabadon rendezkedhetett be, a polgárnak azonban alkalmazkodnia kellett a tanács rendeletéhez. De azért a műveltebb és jobbmódú polgároknál is több szép bútordarabot és fényűzési tárgyat találunk. így Breuer Lőrinc lőcsei nyomdásznak a többi közt egy hárs- és egy tiszafa asztala volt. Almáriumot használtak az ételek megőrzésére. Breuernek is volt egy Speiz-Almary-a (1655). A szoba padozatát a jobbmódúaknái vörös, fehér, zöld, virágos, török, perzsa és közönséges szőnyegek borították. A szőnyegszövés a török hódoltság idején nálunk is elterjedt, kivált a kelim, vagyis a szövött fajta. A falakat kárpittal, vagyis faliszőnyeggel (gobelinnel) vonták be. Erre aranyhímzésű selyembrokátot, ábrásán szőtt, vagy festéssel ellátott selyemszöveteket, kisebb pamut- és jutaszöveteket használtak. Papírkárpitot nagyobb hosszúsága miatt csak 1835-ben feltalált papirosgép segítségével tudnak előállítani. Breuer Lőrinc lakását 5 nagy kép és tükrök díszítették (1665). Hain Miklós boltjában Lőcsén 1653-ban sok kisebbnagyobb (fali) tükör volt: 8 tucat kerek kis tükör á 15 és 15 tucat á 25 denár árban. Volt Breuernek két mozolán (olasz kelme) ablakfüggönye is, az egyiket 3, a másik egészet, jót 8 206