Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Árúbeszerzés - Vásárjárás,fuvarosok

1657 március 8-án 2 Rf-ot 3 frt 60 dénárnak számít, vagyis egyet magint 1 frt 80 dénárnak. Többízben is így értékeli pl. 1654-ben, 1566-ban stb. Tehát általában mondhatjuk, hogy a rt, rf, rd egyformán és mindig 1 frt 80 d. A nem rajnai forintot vagy frt-nak, vagy csak f-nak írja. A dénárt mindig d-nek. Egyéb pénznemekből a garast, polturát, ortot, említi ritkán. Egy alkalommal egy német kalapot 1 /h ortba számít, amit egyenlővé tesz 13 frt 50 dénárral. Vagyis 1 ort 9 magyar forint volna, ami nagyon sok. 1662-ben egy ortot 1 frt 53, máskor 2 frt 17 dénárba számít. Wohlgemuth Mihálynál 2 ort 1 frt 80 d, tehát 1 db 90 d. Két sorral lejebb 2 ort 7 frt 20 d. vagyis 1 ort 3 frt 60 d. Cetto Péternél 6 ort 10 frt 80 d, vagyis egy db 1 frt 80 d. Maga Schirmer is zavarban lehetett, mert a másik olasznál, Gullianónál ki se számítja a 8 V2 ort frt értékét. 8 garast 24 dénárra értékel 1659 máj. 20-án, vagyis á 3 denár. 101 polturást 2 frt 61 dénárban, tehát 1 poltura kb 2 és V2 denár. Egyízben említ még egy pénznemet: Keviczky Jánosné asszonyom fizetett 160 pénzes oroszlányos tallért, teszen summában 62 frt 40 dénárt. Vagyis egy oroszlános tallér kb. 25 denár volna, ami elég kevés. Ami e pénznemek, vagyis inkább az akkori frt mai értékét illeti, ezt vásárló erejükből lehetne megállapítani. Általában azt mondhatjuk, hogv vásárló értékük a mainál tízszerhúzszor nagyobb volt. S így 100 akkori frtot 1000—2000 korunkbeli frtra kell becsülnünk. Amikor tehát árúkról olvasunk e munkában, kb. ily szorzást kell végeznünk. VÁSÁRJÁRÁS, FUVAROSOK. A régi kereskedelemben nagy szerepet játszottak a vásárok. A közlekedő eszközök még kezdetlegesek voltak. Vasút és fejlettebb posta hiányában a személyek és árúk szállítása szekereken történt, tehát a vevők és eladók nem közelíthették meg egymást oly könnyen s gyakran, mint ma. Ezért a forgalom lebonyolítására legalkalmasabb volt bizonyos helyeket és időpontokat kijelölni, vagyis vásárokat kitűzni, ahova az emberek nagy tömegei tömörültek s ahol régen az adás-vétel jelentős részét lebonyolították. A kereskedők a vásárokat nemcsak azért látogatták, mert a messze vidékről összesereglett vásárlóknak az árút eladhatták, hanem a nagyobb, különösen a nemzetközi piacokon ma200