Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Árúbeszerzés - Az árúk csomagolása - Mértékek és mennyiségjelzések

írószereket sem nagy mennyiségben vesz. Pl. 18 frt ára „finom postapapírt" (levélpapír lehetett ez), 5 „rizs" (rizsma) ív-papírt, rizsmája 1 frt 80 d, összesen 4 frt árut, 1 „rizs" finom papírt sassal 11 frt 25 denár értékben. Vesz egyszerre 10 font spanyolviaszt és 1 tucat réz írótollat. Bevásárlásai közt gyakran szerepel a timsó, melyből rendszerint egy-egy hordóval vesz. A vargának volt szüksége rá a bőrgyártásnál. A dohány is gyakran előfordul, amelyet egy-egy ládával szerez be. A dohányról megjegyzi, hogy préselt. „Hordócská"-val veszi az ecetet is. Szintén hordóval d salétromot, amely a puskaporgyártáshoz kellett. Egyéb áruk beszerzési mennyisége: 25 tucat hegedűhúr, ami a többi bevásárlásai közül nagy számával tűnik ki s arra mutat, hogy a hegedűlés nagy mértékben el volt terjedve. Szemüveg 3 tucat, 50 puskacső (kovás puskát használtak). A tükörből csak három darabot vesz egyszerre, de elég drágán, 9 forintért. Acélból 1 mázsát, ólomból, vasból és sínvasból szintén egy-egy mázsát. AZ ÁRUK CSOMAGOLÁSA. A csomagolás módjai voltak: hordóba csomagolták a salétromot, olajat, timsót, francia pléhet. A folyadékok közül hordóban van az olaj, ecet, bor. Ládába a dohányt. Ügy a hordó, mint a láda csomagolásnál megmondja mindig pontosan, hogy mennyi a tara, nettó és tiszta súly. Pl. egy 60 itcés hordó olajnál a tara 25 itce és a nettó csak 35 itce. Erős, vastag a hordó, mert az olaj messziről, Olaszországból jön. A ládánál az arány ez: A Jáda mindenestől 233 font, a tara 30 font, a nettó 230. Itt is erős, súlyos ládáról van szó, ami szükséges is az akkori nehézkes szekerezés idején. MÉRTÉKEK ÉS MENNYISÉGJELZÉSEK. Általánosan tudott dolog, hogy a métermérték-rendszer behozotaláig, tehát a XIX. század közepéig a mérésben a legnagyobb zűrzavar uralkodott. Nemcsak az országoknak volt egymástól különböző mértékük, hanem ugyanazon ország városaiban is más-más mértéket használtak. Még ha az elnevezés ugyanaz volt is pl. rőf, sing, köböl, font, de ezek mennyisége, illetőleg hossza, súlya, köbtartalma nem egyezett meg. Ami pontos üzleti, vám, harmincadi adózást és értékszámitást lehetetlenné tett. A legjobban érdekelt iparos- és kereskedővárosok némi 196