Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Árúbeszerzés - Beszerző források - Külföldiek: Bécsi kereskedők

galmi központtá, a kelet-nyugat és éjszak-déli országok lera­kati helyévé fejlődnie. Eleinte csak közvetítette az árúkat, majd saját divat- és műiparát fejlesztette ki. Bécsben mindent meg lehetett kapni és a bécsi kereskedők mindent tudtak szál­lítani. Járták is a világot, az uralkodó közösségénél fogva ter­mészetesen Magyarosszágot, a magyar városokat és vásáro­kat is. Itteni mozgásukat nagyon megkönnyítette, hogy min­denütt bőven találtak németül beszélő, sőt egyenesen német eredetű polgárokat. Schirmer uram bevásárlásain láthatjuk, hogy Bécs spe­ciális cikkei már akkor is olyanok voltak, amilyenekkel a legújabb időkben uralkodott Magyarország és Közép-Európa piacain: ruházati, divat-, és luxuscikkek, selyem, harisnya, keztyü, kalap, finom (levél) papir, osztrák (stájer) vasipari termékek, finomabb bőrárúk (táskák), gyöngyök, réz, műtár­gyak, szelence, szépformájú kanál s a tengerpart felöl jövő levantei áruk. Mind olyan cikkek, amelyek az intelligensebb, fejlettebb izlésű városi lakosság körében jó piacra találtak s amelyek a bécsi kereskedők bejövetelének megadták a létjo­sultságot. A bécsi kereskedőknek épp az nyitotta meg az utat a kü­lönféle nemzetek felé, tehát Magyarországba is, hogy voltak olyanfajta kelendőségnek örvendő árúik, amelyeket a keres­kedők és a fogyasztó közönség épen tőlük szerezhetett be. A bécsi kereskedők nem mindig személyesen jöttek be, ha­nem csak küldték az árút megbizottaikkal. Viszont innen a nekik annyira becses ezüstön-aranyon és pénzen kívül kevés cikket vittek ki. Schirmer a bécsieknek mint magyar árút dohányt, szép viaszt, ecetet adott el. Schirmer uram több bécsi kereskedővel állott összeköt­tetésben, de feljegyzéseiből az látszik, hogy legtöbbet vásá­rolt Egidi Zauner bécsi kereskedőtől, üzleti könyvében 3 év­ről szóló ilyen bevásárlások vannak (1661—62—63. év). De mindjárt az első följegyzés is (1661 február, a napot nem írja) állandó kapcsolatra mutat. Ugylátszik, hogy folyószámlára vá­sárolt, mert azt írja, hogy Zauner Egidnek (Egyednek) Wien­ből, fizetett itt (tehát Kassán, idejött vásárra) számlakivonat szerint f 18 d 90-et, de Zauner is tartozott dohányért 7 frttal. Ez alkalommal vett Zaunertől Va fellen (vellen) finom postapapirt (bizonyosan levélpapírt ért alatta, pergamentszerű finom a velinpapir) f 18-ért. Tehát igen drága volt. Vett még 2 csomag nürnbergi kártyát (Carte-t), darabját 2 frt-ért, összesen 4 frt-ért. 1 barna és 1 sárga tükröt, 1 darab elefántcsont fésűt 4 frt 40 denár értékben. 4 nitra (csomó, köteg) selymet, ami elég drága cikk volt. darabja f 4 d 60, tehát 18 frt 40 de­nár. Vett még szalagot, selymet, galont (borítás, prém a ruhán), zsinórt, gombot, raisz-plai-t (ceruzát) külön is és fábafoglalva, harisnyát, keztyűt, francia kártyát, selyemgalont. Ezekre fizetett neki 40 frtot. De vett még 185

Next

/
Thumbnails
Contents