Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Üzleti árui - Vászonneműek
jóféle publikán atlac is csak 45 denár. Az atlasz arab szó, fényes felületű sima szövetet jelent. A csemelet, schamlot valószínűleg teveszőrrel kevert selyemszövet lehetett. Schirmer boltjában a fekete 1 frt 30 v. 36 d. A veres itt is olcsóbb, 1 frt. Schirmer árúi közt szerepel a legatur selyem is, melynek singje 1 frt 50 d. VÁSZONNEMÜEK. A fehérneműekhez, ágyneműekhez és asztalneműekhez már akkor is igen sokféle anyagot használtak. A szegényebb osztályok házivásznat, a gazdagok és előkelők a legfinomabb anyagokat. Női ingekhez pl. török és lengyel patyolatot, de volt paraszt-patyolat is. A patyolat a legfinomabb fonálból készült vászon (ma battiszt). Készítettek selyemből is ingeket. Gyolcs volt a sziléziai galles. A belföldi készítmények közül a bártfai vászon s a szepesi gyolcs örvendett jó hírnévnek. Az előkelők a fehérruhát a maga egyszerűségében alig viselték, hanem aranyos varással, vegyes színű keskeny pártával, arany-ezüst fonállal, magyar-török-lengyel varással díszítették. A fenmaradtak mutatják, hogy mily gonddal. Egy inget pl. magyar ezüsttel, egyet meg török arany-ezüsttel varrtak ki. 11 9) Inget selyemből is készítettek. Előkötőknek nevezték a kötőket. Ezeket általánosan használták. Többnyire fehér vászonból készítették, különféle selyemmel és cérnával hímezve, vagy fehér csipkével szegélyezve. Az asztalneműeket, abroszokat általában kender- és lenvászonból, gyolcsból állították elő, de van asztalnemű is selyemmel kivarva. Szebb és drágább volt az ábrás, virágos, finom és vékony kamuka abrosz. Varrással, hímzéssel díszítették. Volt olasz-, török-, spanyolvarrás. Általában a fehérneműs szekrényben a jómóduaknál nagy a fényűzés. Akkor is a gazdasszonyok büszkesége volt a szép vászonnemű és teli szekrény. Schirmer uram boltjában található vászonneműek közül legdrágább a damaszt (ábrás vászon) 1 sing fügebarna (feigelbraun) damaszt 5 frt. Ugyanennyi az ezüstszínű is. A világosbarna már jóval olcsóbb, 1 frt 18 d. Schirmernél a vászonneműek közt a sziléziainak és lengyelnek van nagyobb ára, 1 sing sziléziai gyolcs 75 d, vászon 52 d. Sőt 1 sing Schlesinger leimbat (lenvászon) meglepően drága 7 frt 20. A lengyel patyolat 70—66—40 d, a lengyel leimbat (lenvászon) jóval olcsóbb mint a sziléziai, csak 15 d. Ugyanennyi a fekete is. Egy sing patyolat eredet nélkül jegyezve, 70 d. 119) Br. Radvánszky: Magyar családi élet II. k. 326. 11* 163
