Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Üzleti árui - A ruházkodás kiegészítő részei

karta. Készítettek még néhány rőffel hosszabbat is, ezt hosszúfarkú ruhának hívták, a rövidebbet kerekaljunak. Csakhogy e rövid, térdig érő szoknya alatt volt egy másik, földig érő is. A szoknyának a deréktól fölfelé eső részét, amely a derekat, vállat, mellet fedte, vállnak nevezték. A XVII. század közepétől a derekat, vállat halcsonttal bordázták (ezelőtt hasított náddal). Divatos volt az elől nyitott váll is, ezt fűzőzsinórral húzták össze. A pruszlik magyar váll volt, de volt francia váll is. A derék lehetett nyakkal vagy enélkül. Radvánszky azt írja, hogy az előkelők virágos, test, narancs, király, karmazsin, szederjes és rózsaszínű bársonyszoknyákat viseltek. Prémmel, aranypaszománnyal, ezüstcsipkével és aranygombbal díszítették. Nehéz selyem volt a kamuka, az atlasz olcsóbb, a tafota vékonyabb. A tafota szoknyát különféle színű bársonnyal díszítették. Az otthonit szobaszoknyának, vagy háziruhának hívták és olcsóbb anyagból készítették. Különösen a rázsa, vagy a koronarázsa volt elterjedve, de karmazsinból (sötét vörös kelméből) és perpertuánból is varrták. Schirmer könyvei csak ritkán említik a kész ruhát. Volt nála leánynak való szőtt aljú szoknya 3 frt 60 dénárért, gyermeknek való fosztánka, 1 frt 30 d, szőtt aljú szoknya 6 frt 75 d., s egy egész vég szőtt aljú zöld szoknya 7 frt árban. A perpetuán-kelme szoknya finom volt. Volt még mohár, mohara, máskép mokájjer (habosselyem), továbbá bagazia (finom gyapotból készült szövet) szoknya is. A polgárnők szoknyájukat az alján egy vagy több körülfutó szőrmével, bársonnyal, csipkével díszítették s a csípőr kapcsok tartották össze. A magvar urinők pruszlikot hordtak, a német úrinők briestelt, ami ugyanaz. Ennek változata a XVII. században divatba jött mieder, mely a test feszesen tartására szolgált. A ruhaderekak leginkább bársonyból és damasztból készültek, díszítésük gazdagabb, mint a szoknyáé. A szőrmék közül drágább volt a hermelín, coboly, nyuszt, hiúz. Legelterjettebb a rókatorok (rókamái), a fekete nyúl olcsóbb. A prémdivat után a XVII. sz. elején a csipke-divat jött. A RUHÁZAT KIEGÉSZÍTŐ RÉSZEI. A fejen főkötőt viseltek, a derékon övet. Díszítették a fejet pártával is. Volt: 1. abroncsformájú karika párta a fejtetőn, 2. kontyratett párta, egy körnek a harmada, melyet bársonyra vagy ruhakelmére varrtak, boglárral díszítettek. Az övek nagyon változatosak és gazdagok voltak. Fajai: 1. a heveder, 2. a pártaöv, kemény anyagból, 3. a zsinóröv, aranyezüst fonalból. Hordtak az asszonyok ezüst övet bőrre, vagy 156