Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Schirmer kiküldetése Spankau generálishoz és Joanelli kamarai igazgatóhoz

Fodor János Kassának már katolikus, derék, városát, ev. polgártársait is bátran védő bírója 1673. szept. 13-án a tanácsülésen előterjesztette, hogy Cobb őnagyságát a katonaság visszaélései miatt már többször felkeresték, de semmi elégtételt nem kaptak. Mivel méltóságos Spankau generális urunk őnagysága visszaérkezett s itt fog resideálni, székelni, méltó volna mindenféle nyomorúságinkat eléje terjeszteni. Nevezetesen, hogy a vitézlő rend a szőlőket és a szőlők alatt lévő gyümölcsösöket ne vesztegesse, annyival inkább a gyümölcsöt ne hordja. A Furcsa erdő legyen tilalmas (a fahordástól s fák kivágásától) és a Csermely halászó vize is (vagyis ne halásszanak). Mivel jobbágyink őnagysága számára fát hordanak, a generálissághoz való rétet kaszálják és szénáját behordják, ha tehát még valami ingyenmunkát kívánna őnagysága, ezt már az egész vármegyére rója ki a viceispán uram őkegyelme útján. A bíró előterjesztését a tanács elfogadta. Elhatározta, hogy írásba foglalja s Schirmer János és Gáspár szenátor uramék adják át Spankau generális uram őnagyságának. A császári zsoldos katonák nemcsak kártétellel, a termények elszedésével és pusztításával, hanem a város húsmérő s korcsmajogának megsértésével is nagy károkat okoztak. Hiszen a város egyik legfőbb jövedelemforrása az italmérés volt. Az alezredes kérte, hogy 16 ökröt vágathasson és mérjen ki a város mészárszékén. De a tanács kijelenti, hogy „nincs mód benne." A mészárosok rendesen vágnak s ebből élnek, a mészárszékeket ők bérlik, nem lehet rájuk ily „hallatlan" dolgot róni. Legnehezebb egynek engedni, azután más tiszt jön, ő is kívánni fogja. Lám Spankau generális asszony őnagyságának megengedték néhány hordó bort kimérni, ide érkezvén Cobb generális uram, az alsó hóstáton (külvárosban) korcsmát nyitott s bort és sert méret. Abból indulva ki, ha egynek szabad, miért ne tegye meg más is. Fodor János bíró uram ez ügyben össze is hívta a tanácsot s jelentette, hogy az oberster lajtnant gr. Joanelli kamarai adminisztrátor uram engedélyére hivatkozott, hogy a markotánvok szabadosan állítsanak mindenütt korcsmákat, mivel így az italmérési fogyasztási adóból annál inkább szaporodik az őfelsége jövedelme. Azonban — mondja a bíró — őfelségétől decrétumunk, okmányunk van, hogy egy-két markotány-korcsmánál több ne legyen az egész városban. Ezért nemes Schirmer János és Püschel Sándor szenátor (ev. orgonista) uramékat küldik ki Joanelli őnagyságához, elküldvén a decrétumot is. Alázatosan instáljanak a város szabadsága mellett s adják elő, hogy amennyivel több bor és sör kél el a város korcsmáján, anynyival feljebb megy a király accisa, uj fogyasztási-adó jövedelme. Tegyenek egyéb sérelmes dolgokról is instanciát. Le133