Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - A város védelmi készülődése

serített elégedetlenek vezére s a róla elnevezett összeesküvés szálait szövögette. Egyelőre nyugvópontra jutott tehát a praesidium dolga, de csak azért, hogy vagy 6 év múlva annál erőszakosabban álljon elő. Mert a bécsi udvar nem hagyott fel az Európaszerte kialakuló önkényuralmi rendszerének előkészítésével. Ez előkészítés leglényegesebb pontja pedig az országnak császári seregekkel való megszállása volt. S az idegen fegyveres erő védelme alatt indult meg a magyar alkotmányos jogok, a politikai és vallási, de egyszersmind a városi és nemesi szabadság ellen is irányuló támadás. Ami aztán az országot, de főképen a felsőmagyarorsági 13 vármegyét a Wesselényi-összeesküvésbe kergette. S ime, épen Wesselényi volt az, aki nemrég még oly szívós kitartással, a rábeszélés, fenyegetés, ijesztgetés, nehéztelés, erőszak, bizatatás, Ígérgetés, barátságas hang, titkolódzó fontoskodás, gúnyolódás és félremagyarázás minden eszközével, tekintélyének, esküjének, becsületszavának latba vetésével rá akarta az idegen hadat Kassára tukmálni. Szokásos a magyar polgárság múltját nemcsak politikusok, de még történetírók részéről is bizonyos fölényességgel kezelni. Pedig ime, jelen esetben is mennyivel előrelátóbbak, a helyzetet és veszélyeket mennyire felismerőbbek voltak a kassai polgárok, és pedig nemcsak vezetőik, de a legkisebbek is, mint az udvar fényétől, a hatalom dicsőségétől elkápráztatott országnagyok. E főurak csak utólag léptek az összeesküvés veszélyes s rájuk és az egész országra oly nagy szerencsétlenséget hozó összeesküvés útjára, hova azonban a szintén tisztábban látó polgárok nem követték őket. S ki kell emelnünk, hogy nem gyávaságból tették ezt, mert hiszen előttük Bocskay, Bethlen, I. Rákóczy György, utánuk pedig Thököly és II. Rákóczi Ferenc nemzeti fölkelése idején épen Kassa csatlakozása hozta meg felvidéki sikerüket. A jelen alkalommal azonban helyesen ismerték fel az elhatározott vezérszellem hiányát és a szervezetlenség kilátástalanságát. Látták az ingadozást, a loyalitás és a forradalmiság között, a királyi akaratnak az országos törvény és városi szabadság rovására való erőszakolását. Szelepcsénvi kancellárról, kalocsai érsekről nem szólunk, őt az uralkodói kegy emelte alacsony sorsból a legmagasabb polcra. S ezt tüzön-vizen át igyekezett meghálálni. Távol állott elődjétől, a függetlenségét mindenkor megőrző, a főúri származású Lippai György esztergomi érsektől, kit csak halála akadályozott meg, hogy a legvégső hazafias áldozat útjára lépjen s résztvegyen a Wesselényiösszeesküvésben. De mit szóljunk Wesselényihez, aki élénk temperamentumával, nála szokásos beszéd-lendületével — amint már említettük — ezt mondotta az ellenreformáció küszöbén a protes127