Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Ujra megjelenik, a bírót és tanécsot hiába hivatja, rémítget, cselhez folyamodik, Schirmert megfenyegeti
hogy miképen árulták el Kassát, mire őfelsége aztán ujabb utasítást küldött a kamarára. ,,A város egész lakosi felettébb aprehendálták, hogy Szelepcsényi kancellár ez alkalommal ezt mondta: Két hét alatt vagy törökké, vagy németté lesz -i város s elválik dolgotok is, vagy hat vagy vak leszen, de papi hitemre mondom, ez meg leszen." Kívánják, hogy adja okát, miért mondta ezt, holott őfelsége igaz hívei. Határozatul kimondották: a praesidium bevétele az egész országot, nem egy részt illeti, nincs tehát módjuk benne. Méltóztassanak őnagyságok a város szabadságát, melyre ők is hittel kötelesek, megoltalmazni s violenter be ne hozzák. S bíznak, hogy őfelsége meg sem engedi, lévén holtig hűséges, alázatos alattvalói. 8 5) Másnap 7 órakor a bírót a tanáccsal és a választott községgel együtt szállására hivatta azzal, hogy előttük akarja megmondani őfelsége utolsó akaratját. E meghívásról a tanácsban így referált a bíró: Mondám, én nem mehetek, de a többiek elmennek. Uzené a kancellárius uram, jöjjek én is, mert én vagyok a város feje. Én üzeném: A város bírája vagyok ugyan, de a tisztem meg van határoztatva. Megkérdvén a községet és tanácsot, nem engedték, hogy elmenjek, de a tegnapi deputatusok, kiküldöttek menjenek. E resolutiojukat, végzésünket mint végső határozatot régi eleink szokása szerint megpecsételve és aláírva elküldöttük őnagyságához. Visszajővén a követek jelentik, hogy őnagysága punctatim (pontonkint) kívánja a resulotiot (határozatot), amint ő is előterjesztette, mert ezzel őfelsége elé nem megy, gyalázat is volna így menni. Holnapig kíván választ. Ezt vissza akarta adni, de ott hagytuk. Azt állatá (állítá) őnagysága, hogy mostani üzenetét a város egész lakosai nem tudják, továbbá, hogy a város el van árulva, hogy két hét alatt vagy a töröké (Isten attól oltalmazzon! — kiált fel a jegyző), vagy a miénk leszen. Azért üzenjétek meg, ha más írást adtok-e, vagy ezzel menjek-e el? Megüzenték, hogy ez a végső válaszuk. 8 6) Midőn Szelepcsényi látta, hogy sehogysem boldogul, cselhez folyamodott. A viceispánnal üzenete, írják meg, hogyha kijelentette, hogy semmi ilyesmiről nem tudnak. Őnagysága el is hitte, de intette is őket, hogy az Istenért, ovakodjanak az ilyesmitől, mondván: édes uraim, ne adjatok semmire okot, mert Isten úgy segítsen, uramnak (I. Lipótnak) semmi oly szándéka, hogy valamit rajtatok elkövetne. S nincs is oly utasítása a generálisnak (Homonnay Drugeth Györgynek), hogy az ö felsége királyi városán, valami violentumot (eröszakot) tehessen. Kassa v. jk. 1662. jan. 5. Valószínűleg az előbbi verekedésekből származott e hír. Mindjárt látni fogjuk, hogy Szelepcsényi érsek-kancellár akarta a várost ilyenféle híresztelésekkel sarokba szorítani. 8 5) Kassa v. jk. 1662 febr. 9. 8 6) 1662 febr. 10. 116
