Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Szelepcsényi nagy beszéddel deklamál, fenyegetőzik, esküszik terorizál

Szelepcsényi nagy bőbeszéddel deklamál, fenyegetőzik, esküszik, terrorizál. A kassai városi jegyzőkönyv szerint kb. ennyit szerepel gr. Rottal e kiküldetésében. De annál jobban buzgólkodott Szelepcsényi kancellár, ekkor még kalocsai érsek, nemsokára esztergomi prímás. Feljővén a városházára „nagy bőbeszéddel deklamálta (ékesszólóan előadta) a praesidium behozásának állapotját. Igen csodálkozva, hogy már egy hete várakozik itt méltóságos palatínus és gr. Rottal uramékkal az őfelsége kegyelmes intencióját, szándékát bőséggel elszámlálva." Csodálkozva azon is, hogy amikor palatínus őfelsége kegyelmes levelét s e város becsületére és hasznára formált feltételeket kínált a bíró uramnak, hármójuk nagy kisebbségére és becstelenségére „ahhoz nyúlni sem akart." (Ilyen kemény legény volt Kállay bíró uram!) „No Kassa városa — folytatta Szelepcsényi — nem akarod előtte viselni a te jódat, de Istenemre esküszöm s papi hitemre mondom, egy óra alatt experiálod (tapasztalni fogod) veszedelmedet s szánom a ti veszedelmeteket. Ihon az nemes ország, becsületesen accomádálta (alkalmazkodott) őfelsége kegyelmes akaratjához magát, noha nem consentiált az németek introduktiojának, de ugyan provideáltak (nem értettek egyet bebocsátásukkal, de belátták szükségességét) becsületesen . . . Istenemre esküszöm és papi hitemre mondom, mint magyar, ha látnám uramnak kegyelmetek szabadsága ellen való igyekezetét, hitiben és religiójában (vallásában) való megháborítását, soha ezen dologban nem fáradoznám, de semmi sincs, hanem épen a kegyelmetek megmaradására vigyáz. Sőt az mint már nyilván vagyon, olyan emberek vadnak, kik az törökökkel praktikáinak (trafikálnak). Budán árulnak malmokat, de ez máskor nyilvában lesz. S rövid nap ki is lesz nyomtatva. Jaj szegény Kassa! Nyomorult község, bizony jól tudom, mind ma mind az éccakán micsoda scissio (viszály, meghasonlás) volt köztetek. Sokat jártam az én kegyelmes uram követségiben, az portán háromszor voltam, Budán is voltam, de soha is oly becstelen nem resolváltak (határoztak) mint most. őfelsége az mi kegyelmes urunk maga helytatóját, palatínus uramat, belső titkos tanácsát, Rottal János uramat s engemet, őfelsége oldala mellett való mindennapi miniszterét küldötte kegyelmetekhez. Bizony mondom, miuta Kassa városa fennáll, soha ilyen követség nem lesz urátul. Volt Kassa városának ura, de soha is olyan nem volt, mint az ausztiai ház. Most is valamint kegyelmetek akar, olyan conditiókra reflektál (feltételekre rááll) és császári s királyi kötelességére assecurálja (biztosítja) kegyelmeteket. Azért én csak arra kérem kegyelmeteket, mert Isten úgy segéljen, addig innen ki nem megyek, valameddig erre nem resorváltak (határoztak) s meg 114