Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Wesselényi neheztel, be se jön a városba, pénzajándékkal engesztelik
gatni de periculumba (veszélybe) hozni intendálnak (iparkodnak), kegyelmesen protegálion". Mivel pedig mindig kegyelmes volt a városhoz, „mostani fogyatkozott állapotukhoz képest alázatosan ajánlanak őnagyságának 300 tallért, melyeknek, Isten tudja, mint tehették szerét. Valamint őnagysága 7000 tallérról obligatioját, kötelezvényét visszaadják" (Ügy látszik, tartozott a városnak is, mint másoknak is, mert háztartása és hivatala is nagy költséggel járt). Igaz, mondja a városi jegyzőkönyv — őnagysága elsősorban mindjárt kezdé magát vonogatni, hogy őnagyságának nem kell s nem is úgy jött, hogy valamit adjon a város. Hanem mint igaz hazafia, országunk nádorispánja, őfelsége, az mi kegyelmes urunk és az ország között való legitimus mediator( törvényes közbenjáró) jött ezen hazánk szoigálatjára. Azért ezzel is ne fogyasszuk, ne emésszük magunkat jól tudván őnagysága, hogy szegények vagyunk". A bíró azonban sincere (őszintén, igazán) instálta s kijelentette, hogy ezzel nem akarják tiszti ellen való ártalmai dolgokra, vagy valami ,,más állapotra" kötelezni őnagyságát, hanem igaz tiszteletből ajánlják föl. Ezért bíró uram kérte „alázatosan őnagyságát, vegye kegyelmesen". Utoljára ugyan elvette őnagysága, de a mi az obligatoria, kötelezvény dolgát illette „abban ily deklarációt, kijelentést tett őnagysága : Mindenkor úgy tartottam, az mint hogy szegény Keviczky Jánosnak (Kassa meghalt főbírájának) levele vagyon nálam valahol, kiben azt írja: nagyságod levele füstben is ment s én talán ugyan meg is fizettem, de mortuis nihil (a holtakról inkább semmit, mint rosszat). E latin közmondásban Keviczky rovására egy kis ravaszkodó meggyanúsítás van, hogy előkelő módon elfogadhassa a kötelezvény-ajándékot — mintha rémlene neki, hogy megfizette volna.) Ezt a kegyelmetek jó akaratját kedvesen veszem, ajánlván őnagysága tovább is atyai kegyelmességét városunkhoz". 7 7) Wesselényi a praesidium ügyével ezután sem hagyott fel, sőt egy ujabb befolyásos embert állított be a rábeszélésre. Kállay bíró uram jelentette a tanácsban: Jön hozzám egy becsületes főember, Barakonyi Ferenc (abauji birtokos, nemes, táblabíró, költő, Kassán háztulajdonos) ki a palatínusnál járt s ez neki nagy titokban mondá, kár hogy a bíró és fürmender nem mentek ki hívására Jászóra, olyat mondott volna nekik, hogy maradékjoknak is használt volna. Küldjék el tehát Madarász nótárius uramat hozzá Murányba. Ügy látta Barakonyi, hogy palatínus uram neheztel, mert őfelsége maga hívott össze tanácskozást Kassára, pedig ez a nádor tiszte s Erdélybe is olyan püspököt küldött, kit ő ellenzett. „Nem kicsiny kisebbségnek tartja ezt... S ezt mondta: csak ") Kassa v. jk. 1661. dec. 5. Ill
