Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Felszólítja a várost, vegye be a praesidiumot
A palatínus fogadására két tanácsbelit küldenek ki, akik kérjék föl, hogy a vele lévő német tiszteket fordítsa más felé, a Tarcza mellé, mert aratnak s a város határa szük, tehát a város lakosai kárt ne vallanának. Honororiumul (tiszteleti ajándékul) adnak: 2 hordó bort, 1 vágó barmot, 6 juhot, 2 borjut, 200 fehér cipót, közönségeset 300-at, 20 köböl zabot, 12 ludat, 20 tyúkot, 4 hordó sert. 1 hordó bort, 600 kenyeret, 2 vágó barmot, 15 köböl zabot, 6 szekér szénát. (Gazdag ajándék, a hatalmasok jövése-menése sokba került a városnak.) Őnagysága igen becsülettel vette, hogy a nemes város ily messze küldött eleibe (Sztropkóra) éspedig nem aprójában az emberinek, hanem az elsők és az öregek közül. Az ebédre meghívást elfogadta és igérte állandó jóakaratját. Az ebéden Starhemberg generális, a püspök uram több főrendekkel együtt jelen volt. 6 9) Felszólítja a várost, vegye be a praesidiumot. Ha a török a fekete levest ebéd után adta, Wesselényi ezen ebéd előtt magához hivatta a bírót s a 3 tanácsbelit, a kiváló Varjassi Nyereggyártó András volt bírót (1646—47), tribunus plebist, népszószólót és a szintén bíróságot viselt (1653 —57) Szentkirályi Sebestyén nagytekintélyű gazdag, már idős kereskedőt, végül a tehetséges Madarász Márton főnótáriust, később (1664—66 és 1668—71) bírót, kit Wesselényi megnevezetten is hívott tárgyalásaira. Előadta nekik a nádor, hogy Nagyvárad elfoglalása után (1660) a török ,,főkép erre a városra dühösködik". A város magától elégtelen a megvédésére, azért mondják meg, beveszik-e a praesidiumot s biztosítsák őt, hogy e dologban nem v hiába fáradozik. Hiszen ami feltételeket kíván a város, mindent megtesz, hogy őfelsége megerősítse. De ha ,,a régi megátalkodottságában marad, még gyermekei is nekik fogják köszönni (romlásukat), átkozván haló földjükben is. Mert Isten őnagyságát úgy segélje, el vagyon végezve, hogy ide a praesiKassa magyar volt. S a legmagyarabb városok is hasonlóképen gondolkodtak. A nemesek azonban még az országgyűlésen is panaszt tettek, hogy a „német" városok a „magyarokat" nem akarják beereszteni. Minden vitát eldönt e tekintetben Kassa városának azon szabályrendelete, melyet Almássy István bírósága alatt (1627—29), tehát teljesen magyar világban hoztak, melyből világosan kitetszik, hogy mi kifogásuk volt a városoknak a nemesek betelepedése ellen. Ez t. i. ezt mondja: Akik a város igazságának (törvényeinek) és bírójának engedelmeskedni nem akarnak, mondjanak le a polgárjogról s ily nemes menjen ki jószágára lakni. A nemesség önmaga és a társadalom kárára századokon át nem kívánt a polgársággal egybeolvadni, a polgári foglalkozásokban tevékenykedni, hivatásának mindenkor a közigazgatást tekintette. •») Kassa v. jk. 1661. júl. 19 és 22. 107
