Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

munkásmozgalom központja, a M u n k á s-O 11 h o n. Annak legnagyobb termét Petőfi-teremnek nevezik el s a költő képe alatt tartják üléseiket a munkások szervezetei. Itt békül össze Petőfi szellemében a magyar, szlovák és német dolgozó. A magyar szociáldemokrácia nem tudott mitévő lenni a nemzeti hagyományokkal. Petőfiből is csupán azt a részt vállalta, ami az akkori „világszabadság" eszmekörében elfért. így a teljesebb hagyomány vállalása a szervezett munkásság vidéki csoportjaira maradt. A pozsonyi munkásság is a helyi hagyományok hatása a^tt egy teljesebb Petőfit vállal. A Toldy-Körnek félszázadon át csak a belvárosi polgárság százaira van hatása. A munkásság rendezései ezrekben tudatosítják Petőfi örökségét. A pozsonyi Duna-utcában van a nyomdászok szakszervezeti háza, ott is él a költő. A nyomdász-dalárda műsorán évtizedeken át szerepelnek a Petőfi-dalok s nincs is soká más ének-együttes Pozsonyban, amely e dalokat előadná, a polgári egyesületek ünnepségein is ez lép fel, s emlékezteti a hallgatóságot a népre, amelyről a költő beszél.

9

8 Petőfi pozsonyi tiszteletének legnagyobb megvalósulása a szobra lett. Ezt a szobrot tulajdonképpen F a d r u s z János akarta elkészíteni. Éveken át foglalkozott a gondolattal a pozsonyi lakatoslegényből lett szobrászművész. Mária Terézia szobrához, amit politikai feladatként kapott, a szíve vágyát szerette volna egy Petőfi-szoborban kifejezni. 1902-ben értesítette Pozsony városát, hogy a Petőfi-szobrot saiát költségén készíti el és állítja fel.

9

9 Egy évre rá a halál kiütötte kezéből a vésőt. Tanítványa, R a d n a i Béla, 100