Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Dunaparton magas nyárja Magában áll, mint egy árva. Petőfi így folytatta: Égbe mered szép sudara, Rászáll az isten madara. Legalább Kolmár így mesélte el öreg korában a pozsonyiaknak.

0

6 A jó kedély, mint a valóság visszája, nem hagyta el Pozsony legszegényebb vendégét. Amikor Záborszky fizet, vendéglőbe vonulnak. Nem az előkelőekbe, hanem a kedélyes népiekbe. Ott jutnak ilyenkor tisztességes táplálékhoz. Ilyen hely volt a „Z u c k e r m a n d 1 i" nevű pozsonyi negyedben, melyet Petőfi következetesen „Cukrosmandulának" hívott, a Neumann-féle söröző. Kemény Lajos megállapította, hogy ez a Váraljai-révpart 20. számú háza volt. A vendéglő arról volt híres, hogy ott „kitűnő fojtott sört" árultak. Ez utóerjedésű sör volt, amelyet Bajorországból hajón szállítottak Pozsonyba s butykosokban került az asztalra. Nagyot durrant, amikor a dugót kihúzták. Fennmaradt egy kép is a fojtott sör pozsonyi vendéglőjéről. Szájhagyomány szerint a költő leggyakrabban ebben a vendéglőben fordult meg, mert a korcsmárosné anyai szeretettel volt iránta, félretett neki egy-egy jobb falatot, felvarrta a gombjait. Kemény Lajos

0

, azt állítja, hogy a költő ebben a vendéglőben írta a „T áV o 1 b ó l"-t. Egyszerű biedermeier-stílű házról van szó. A vendéglő a földszinten van. A bejárattól jobbra volt a söntés. A kármentőből lépcső vezetett a pin68