Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Az elutasítás után is szüntelen próbálkozik, hogy bejusson Fekete társulatába. Úgyis ott van minden este, hátha egyszer megakad rajta a direktor szeme. Szuper Károly színészt, régi pajtását, is megkéri, közvetítse kérését Feketének, aki a sógora. Szuper ezt rneg is teszi. Ennek köszönhető, hogy utóbb a költő mégis szerepet kapott. A „Tisztújításban", június 24-én kellett volna fellépnie, a nemesek hadnagyának szerepét osztották ki neki, Aranyos Mihályét. Öröme azonban korai volt. Pár nappal az előadás előtt Fekete elvette tőle a szerepet s egy úrfinak osztotta ki; a műkedvelő nemcsak ingyen játszott, hanem még fizetett is azért, hogy színpadon szerepelhet. Petőfit az igazgatónak ez az eljárása annyira bántotta, hogy — Szuper szerint — bújában neki akart menni a Dunának. De a színész-cimborák ugyanolyan aggodalmasan vigyáztak rá, mint annak előtte a diákok. Szuper sétára viszi s józanul megmagyarázza neki, ne törje magát a színészet után, mikor olyan kitűnő költeményeket tud írni. Mire a költő örömében, hogy érdeklődik művei iránt, a kéziratban lévőket is megmutatja Szupernek. Maradj hű a lírához —mondja az okos színész — s menj Pestre, az a te helyed! Nem kis elégtétellel olvasta aztán a költő a „H í rnök" színikritikusának bírálatát a június 24-i előadásról. Az úrfi megkapta a magáét. „Minden mozdulatában híve maradt a szánandó együgyűségnek" — írta az újság. Ferenczi azt állítja, Petőfi fellépett a „Tisztújításban". Illyés Gyula jól tudja, nem lépett fel.

5

8 A lelkiismeretes Szuper szavában megbízhatunk, s 57