Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

az osztrák sas tárja ki szárnyait, az egyetlen lény a madárvilágból, amelyet gyűlölt a költő. Belépett a tágas kapun s egy hármas előcsarnokban találta magát. Most jobbra fel a széles kőlépcsőkön lépkedett a többiek nyomában. A lépcsőházból az első emeleten nyílt ajtó az alsótábla üléstermébe. Itt tartották üléseiket a választott képviselők. A terem hideg-kék színű, a falakon nemzetiszín díszítés. Itt ugyan nem veszett el az arca senkinek sem. Oly közel esett hozzá mindenki, amikor a követek egymás után letelepedtek a terem közepén három zöld posztóval bevont keskeny asztal mellé. Ilyen volt az ülésük, szorongtak, s testközelségben mögöttük zsúfolódtak a jurátusok. Minden követre jutott kettő. A terem legfelső része egy korláttal elkülönített színpad-formájú emelvény volt, ott ült az elnökség. Vele szemben egy kis karzat. Ott is meleg volt, mert a kis férőhelyre mindig többen akartak bejutni, mint amennyi hely jutott ott egyáltalában. A karzaton szorított magának helyet a költő is. Nyilván, amikor pisszegtek, pisszegett ő is, de sok éljent nem igen kiáltott; arra nem adott alkalmat az ülés.

5

1 Téved, aki azt hiszi, Petőfi nem járt el az országgyűlés üléseire. Illyés Gyula is állít ilyet.

5

2 Az országgyűlés olyan látványosság volt, hogy Pestről és Bécsből is fel-felruccantak Pozsonyba az írók, tudósok, művészek, hogy lássák a tárgyalást. G r i 11 p a rz e r is csak emiatt látogat el ekkor Pozsonyba. Miért mulasztaná el ezt a költő, aki személyesen ismerkedik hazája minden intézményével és érdekességével. Külseje sohse feszélyezte. B e r e c z Károly írja, aki 5°