Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ért a nép nyelvén. A vendégfogadókban, ha másutt nincs hely, elhál 6 a kocsisokkal. A vásárosok a legnagyobb vásárra igyekeznek: országgyűlés lesz Pozsonyban, ilyenkor van igazándi aratás. Mert V. Ferdinánd, Magyarország királya, 1843. május 14-ére hívta össze a nemzet képviselőit. Május 12-én Petőfi Sándor már Pozsonyban van.

4

4 Körülnéz, nem ismer rá a városra. Országgyűlésre a várost ugyanis kicsinosították. Fel kellett készülnie a nem-könnyű szerepre, hogy szűk keretei közt vendégül lássa a királyi udvart, az országgyűlés mindkét házát, az eseményhez tartozó katonaságot s mindazokat, akik a rendkívüli alkalom gazdasági hullámverésére vártak. A költő itt is, ott is megpillantja a házak kapuira festett kardot, ami azt jelenti, hogy ott követet vagy követi kísérőt szállásoltak el.

4' Az országgyűlés idejére egy régi királyi rendelkezés értelmében a pozsonyi háztulajdonosok házuk egyharmadát kötelesek a követek rendelkezésére bocsátani. Az országgyűlés állandóan sürgeti áthelyezését Pestre, de ez csak 1848-ban történik meg. A pozsonyi német háztulajdonosok nem érezték magukat túlságosan megtisztelve a lakásszolgáltatással, mert nem kaptak érte semmit. Megtörtént, hogy jóelőre elhagyták a várost, vagy legalább a családjukat küldték vidékre. Az országgyűlés miatt a reformkorban úgyszólván nem építkeztek, elhanyagolták a házak külsejét, csak zsémbeltek, berzenkedtek. J u s t i Henrik, Pozsony erdélyi szász származású polgármestere, még 1870-ben is, amikor négymillió forintos sürgős kölcsönt kér a kormánytól, az országgyűlések 42