Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

dik, egyiktől is, másiktól is kap egy-egy ruhadarabot. Kész a terve: Pápára gyalogol, Orlay Petrics Somához, aki rokona is, barátja is egyszemélyben. A kaszárnya-emlékeket iskolai fegyelemmel akarja száműzni, sikertelenül. Az egykori jeles diák, aki már Selmecbányán annyira kiábrándul a kor oktatási módszereiből, nem bír felmelegedni irántuk Pápán sem, otthagyja a kollégiumot. Mégis csak Pozsony lesz a legjobb! Orlay váltig marasztalja, de a monarchia legfiatalabb obsitosa hajthatatlan. Katonaruháját eladja egy házaló zsidónak, vászontarisznyába csomagolja kevéske holmiját s vándorbottal a kezében, március 20-án, Pozsonyba indul. Orlay félti, el is kíséri az úton egy darabig.

2

9 Hét nap alatt érkezik Pápáról Pozsonyba a tüneményes gyalogló, 1841. március 27-én, szakadó havas esőben, dideregve, éhesen, pénz nélkül. Pozsony akkoriban olcsó városnak számít s az ifjú azt hiszi, ahol annyi sorsot intéznek, még a haza sorsát is, talán sikerül jó útra irányítani az övét is. Még csak 18 éves, de már egy iskolarendszert és egy hadsereget hagyott maga mögött. Nincs rá adat, hogy Pozsonyban, akár egy napra is, megpróbálkozzék a líceummal. Annak kapuját ugyan átlépi, de csak az önképzőkör kedvéért, ezek a fiúk az ő barátai, velük lelkesül a költő. S örül, hogy magyar professzorukról, Németh Sándorról,

3

0 aki könyvet ír a szavalásról s válogatott versgyűjteményt tesz hozzá, benne az élők közül a bálványozott Vörösmartyt is bemutatva, jót hall. Ezek a fiúk pedig úgy veszik körül a sokat tapasztalt vándort, mint nyáj a pásztorát. 28