„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Kedves Öregdiáktársak

KEDVES „ÖREG DIÁKTÁRSAK"! Rozsnyó, te S a jó parti Athén! Hozzád köt diákéletünknek annyi szép emléke! Mily jól esik lelkünket megfüröszteni a gyermekévek örömében. Mily jól esik visszagondolni jó tanárainkra; a leckeórákra (még ha drukkoltunk is); a kellemes fürdőzést nyújtó Sajóra (vájjon most is „zavaros, ha megárad!"); a zöld mezőre, ahol mint vidám gyermekek játszottuk az életet, a várost köriilövedző erdőkre, amelynek csöndes homálya a mi kacagásunktól volt hangos. Mint amikor a villámcikázás alkalmával megnyílik az égbolt, úgy nyílik meg emlékezetemnek az a rejteke, amelyben a diákéletnek ezer meg ezer aprósága bujt meg mind e mai napig. Ne is hessegesse el senki a régi emlékeket, amelyeket a pajkos tündérek — akik kikelnek a házak födeléből, a Sajó vizéből, a szeretett erdő fáiból — mutatnak meg, hogy régi gyönyörűségeinket újból átéljük. Bizonyára ezek az emlékek édesgették ki a rozsnyói diákoknak elméjéből azt a gondolatot, hogy meg kellene szervezni egy olyan diákszövetséget, amely a hála és a szeretet ápolását tűzné ki célul. Az elmúlt év november 7-én jöttek össze ez eszme lelkes hívei s kiküldték azt a szervezőbizottságot, amely a Szövetség címéül a „Rozsnyói öreg Diákok Szövetsége" címet választotta. Ennek a Szövetségnek végleges megalakulását mondja ki az 1927. év május 8-iki alakuló ünnepi közgyűlés. Dolgozzék ez a Szövetség közös akarattal, átfogó 6