„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Az evangelikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói

nán, amelynek remek, szinte vadregényes vidékén szerette meg a matematikát s a fizikát. Tanult Rozsnyón, a bölcseleti, teológiai és jogi szakon az eperjesi kollégiumban, és a Radvánszky-családnál eltöltött több évi nevelősködés után két évig a bécsi műegyetemen, ahol Greguss Gyulával benső baráti viszonyt kötött. Tanítványaival szemben nagyon szigorú, de igazságos volt. Kramarcsik utódjaként 1884—1894-ig volt az intézet igazgatója. Nagyon mélyenjárók voltak léléktani előadásai. Ügy tanártársaival, mint a kath. főgimnázium tanári karával — főleg Nátafalussy Kornél igazgatóval — harmonikus egyetértésben élt. Nagy szerepet játszott a nagy gömöri vicispán: Szontagh Bertalan idején a magyarság és a nemzeti függetlenség szolgálatában a vármegyei gyűlésen is. Méltán mondja nekrológ írója s tanítványa Polónyi Károly: „Élete folyton égő fáklya volt." Sajátságos, hogy buléner anyanyelvét nem szerette beszélni, pedig hozzáillett az ő kemény karakterű dobsinai egyéniségéhez. Az ötödik nesztor volt a közönségesen diáknyelven ú. n. „Jano b á c s i" : Rá ff ay János (1820—1896), a rozsnyói főgimnázium alsóbb osztályainak örökös latintanára. Született Siivetén, tanult Sajógömörön, Farkas András alatt Rozsnyón, filozófiát és jogot az eperjesi kollégiumban, teológiát Pozsonyban. Néhány évi osgyáni és sajógömöri tanárkodás után Rozsnyóra hivatott, ahol 48 évig tanított. Scheffer előtt az alumneum és konviktus ephorusa volt. A diákság sok-sok tréfát engedett meg magának vele szemben. Legerősebb fegyelmezési eszköze volt, ha hanyatló diákjának azt mondhatta: „Te beneficialista!", vagy: „megfogom az üstöködet!" — ami olykor-olykor bizony meg is történt. A hatodik nesztor volt Justh János, aki a mi időnkben bicegő lába miatt bottal járt s gyakrabban velünk szemben is forgatta. Született 1830-ban Mateócon, a ^ 53 rv