„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

IV. Nyolcosztályú főgimnázium 1852—1883. 1851-ig megfelelt a maga feladatának a hatosztályú kerületi nemzeti gimnázium. A magyar középiskolákra ez évben ráerőszakolt „

Entwurf

1' súlyos helyzet elé állította intézetünket, mert az Entwurf csak négy- és nyolc osztályú középiskolát ismert el s a nyilvánossági jogot, azaz államérvényes bizonyítványok kiállításának jogát ahhoz a föltételhez kötötte, hogy az intézet e tanügyi rendelet rendelkezései értelmében szervezkedjék. E rendelet szerint az összes középiskolák állami vezetés alá kerülnek. Amely intézetben nincs meg a képesség vagy akarat arra, hogy e normát kövesse, elveszti nyilvánossági jogát, vagy megszűnik létezni. E rendelet semmibevevése az intézet halálát jelentette volna, nem úgy, mint az 1805-i II. Ratio Educationis. Az Entwurf a legnagyobb veszedelmet jelentette iskolánkra. Négyosztályúvá visszafejlődni nem akart, nyolcosztályúvá bővülni a szükséges anyagi erők híján nem tudott. De apáink dicsőségére szolgáljon, hogy bár tömérdek küzdelem árán, a kérdést szerencsésen megoldották és pedig átmenetileg úgy, hogy már 1852-ben megnyílt a VII. osztály, míg az ugyanazon évben Eperjesen tartott kerületi gyűlés a rozsnyói hatosztályú gimnáziumnak nyolcosztályú főgimnáziummá való kifejlesztését határozta el. Ez természetesen csak úgy sikerülhetett, ha az anyagiakat biztosítani tudják. S tudták! Mert egyházak, városok és egyesek ritka áldozatkészséget tanúsítottak. Hogy csak a főbbeket említsük: gróf Andrássy Manó 8000, a rozsnyói evangélikus egyház hívei egy nap alatt 6000 forintot ajánlottak fel a nemes célra. Hátra volt még a nyilvánossági jog és az érettségi vizsgálatok tarthatási jogának kieszközlése. Miután a minisztérium ajtaján hiába kopogtattak, küldöttség 30 ^