„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)
A rozsnyói katholikus főgimnázium története
a jóságos Láng Antalra, akit csak „Tóni bácsi"-ként emlegettek a fiai. Még e szűkös helyen sem szabad megfeledkeznünk Rátli Evermuszról, Gleidura Gézáról, Heffler Konrádról, Dr. Horváth Balázsról, Dr. Takács Menyhértről, a rend mostani prelátusáról, Kéry Kamill s Xovothny Alfonzról, Rosztóczyról, Széman Endréről, a későbbi rimaszombati prelátusról, Dr. Wahlner Béláról s a két világi tanárról: Dr. Szekeres Kálmánról és Gaál Lajosról. Sokan hiányzanak még e díszes koszorúból, akik már velünk egy sorban dolgoztak a közérdekért a Gondviselés által kinek-kinek kijelölt munkaterületen s akikhez már a barátság kedves szálai is fűztek. Most is meggyászoljuk az elköltözötteket s melegen érdeklődünk az élők nehéz sorsa iránt, akiket hazánk szerencsétlensége a rendi iskolákban kifejtendő munkától megfosztott s másfelé terelt. Ezek sorában vannak egykori munkatársaim: Dr. Lacsny L. Ince, az utolsó rozsnyói igazgató, Dr. Kovács Lajos, a gödöllői intézet gazd. igazgatója, kormányfőtanácsos, Bacsó Vilmos, Lammel Antal, Lóska Béla, Wahlner Géza, Újlaki Rezső, Steib Guido, Erődi Béla, Szántó Fidél, Ferencz Ferenc, Timkó László, Tóth Albin, Dr. Császár Mihály, Farkasfalvy Kornél, Fecske István, Gedeon Elek, Vámos Elemér, Pupinszkv Nándor, Borcsányi Ákos, Filó Ede, Lázár Szevér, Kolumbán Virgil, Telepy Marcell, Dr. Helle Hugó és Champier István s nem felejtkezem meg derék iskolaorvosunkról sem, Heincz Hugóról, egykori kedves tanítványomról s Komoróczv Miklósról, a sokoldalú tornatanárról, akinek becsületes munkájáról mindenkor sok őszinte elismeréssel s benső hálával nyilatkozom. Legyen mindnyájuk neve áldott! Jurkovich Emil, a besztercebányai tankerület íiy. kir. főigazgatója. 21 ^