K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Mit akar a vármegye főispánja?

8 életre az új időnek azt a szellemét, melynek első parancsa: magyar a magyarért hozzon meg minden áldozatot. Ezt az áldozatos készséget tovább akarom fejleszteni s elsősorban a szociális bajok orvoslásánál kívánom érvényre emelni. Ezért követelem meg a vármegye minden tisztviselőjétől, hogy a nép szociális panaszait mindenkor a legtárgyilagosabban vizsgálja ki és kövessen el mindent azok orvoslására. Ez a kötelesség parancsolja, hogy a vármegye minden tisztviselője különös súlyt helyezzen a vármegye népének gazdasági megerősödésére, a népegészségügy tökéletes kiépítésére, végül a családvédelemre, mert a gazdaságilag megalapozott egészséges család a magyar jövendő legfontosabb záloga, kürthatatlan gyökér, amiből mindig kihajt a győzedelmes magyar élet. Vármegyénk a falvak vármegyéje, ahol a magyar föld népében nemcsak hazafias, hanem faji öntudat is él. Ez az örökértékű ösztönös erő biztosítja számunkra, hogy megteremtsük vármegyénkben azt az egészséges, józan és magyar falu politikáját, amely a nemzeti élet egyetemességének országútja. Ebben a munkában történelmi kötelességgel tartozik a vármegye minden tisztviselője és minden községnek jegyzője. A vármegye magyar faluiból kell kitermelni azt a vármegyei vezető réteget, mely a magyar fajiság őserejét teremtő munkába állítja itt a nyugati határon, hol évszázadok alatt a magyarság csak a temetőben talált nyugalmat annyi ellenség, idegen érdek tiporta, üldözte és pusztította. A vármegye földjének népét a mult arra tanította, hogy ne mutassa meg igazi arcát, csak így tudta átmenteni igazi énjét. Ezt az átmentett, apákról fiakra maradt televény magyar egyéniséget, most az új idők szellemével sorompóba kell állítani. Ha a vármegye földjének népe érzi? hogy mi nemcsak vezetői, hanem igaz barátai, őszinte tanácsadói, készséges pártfogói és velük egyet akaró magyarok vagyunk, úgy NyitraPozsony vármegyék a faluk vármegyéje a legerősebb magyar bástya lesz a nyugati végen. Ezt a szellemet várom el a vármegye minden tisztviselőjétől, mert a tisztviselő van a népért, nem a nép a tisztviselőért, a vármegye minden fiának ezt közvetlenül éreznie kell. Ebben a munkában legyenek hídverők a vármegye vitézei, legyenek előmunkások a kiosztott telepes földek birtokosai, legyenek tábort építők a szövetkezetek, legyenek mesterek a község tanítói. Tudom, hogy a községi tanítóknak a vármegye közigazgatásával karöltve a szántás nehéz munkáját kell végezni, de ebben a súlyos munkában minden tanító számíthat az én legmesszebbmenő támogatásomra. A tanítók kötelessége nagy és szent: a lelki honfoglalás. A csehszlovák uralom elvakult bérencei a magyar földet a nemesek és feudális főurak, a kizsákmányolók országának nevezték. Kútmérgezés folyt a fajtánk ellen, mely áldozatokat is szedett. Ennek a rombolásnak útja sokfelé elágazott. A közigazgatáson kívül a tanítókra, tanárokra és a különböző egyházak magyar pásztoraira vár a feladat, hogy a tévelygőket megtérítsék. Jelentős feladatnak tartom, hogy a közigazgatás elősegítse a magyar iparnak és kereskedelemnek kivirágzását. A falu népének iparra és kereskedelemre alkalmas értékeit ne hagyjuk parlagon. Mindent el kell követni, hogy ezek a magyar fiatalok foglalják el az ipari és kereske-