K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
79> élete túlszárnyalja. Az ipar és kereskedelem központja Pozsony, mellette kisebb-nagyobb kereskedelmi és ipari városok sorakoznak, amelyek mindegyike élénk kapcsolatban áll az osztrák és bajor kereskedőkkel. Ennek a nagy kereskedelmi és ipari életnek a földrajzi adottságon kívül oka volt az a sok kiváltság, amit a vármegye városai évszázadok folyamán szereztek. Pozsony város fellendülését III. Endrének 1291ben adott szabadalom levele nyitotta meg. Ez a levél olyan polgárjogokat biztosított a város lakóinak, amely messzemenő személybiztonságot, vámmentességet nyújtott. A pozsonyi polgár ellen kizárólag idegen tanú vallomása érvénytelen, a zsidók mig a város állandó lakói, a polgárokkal egyenrangúak, a posztó, marha és halkereskedők bármely országból szabadon jöhetnek Pozsonyba, útközben a vármegye lariozik biztonságukról gondoskodni. 1430-ban a város már pénzt verhet. Se szeri, se száma a kedvezményeknek. Napnyugat minden nációja rajokban ömlik a dunai hajózás magyar kapujába, hol a gazdagodást biztosítja az a nagyhátú folyam, amely átvágja a magyar föld szívét, s biztosabb a portyázó rablóktól veszélyeztetett utaknál. A vármegye ipari életének ősi humuszát ügye s kezű magyar ötvösök paszományosok, fegyverkovácsok, irhagyártók teremtik meg. Ezt a magyar televényt később a berajzó nyugati meisterek a céhrlendszer présében idegen szellemmel töltik meg. A meister szellemiség felülkerekedése még nem jelenti, hogy a nyugati iharos különb volt a magyarnál, bár az idegenszemű írók szeretik őket vármegye iparának megteremtőiként ünnepelni, mert minden meister szeríntök hétpecsétes céhlevéllel jött a világra és már a bölcsőben remekelt. Pozsony megye legrégibb ipartörténeti okmányai közt találjuk a pozsonyi mészárosok, cipészek és pékek 1376-ban kelt céhszabályzatát, csallóközi vargák 1492-ben. a nagyszombati szűcsök 1505-ben kelt céhlevelét. Pozsony város számadási könyve már 1314-ben lakatos munkákról emlékszik,' a 16-ik századbeli oklevelek Pozsonyban 20 tímárt jegyeztek fel. A kereskedelemben Pozsony vármegye vezetőhelyen állt. A határmenti fekvés mellett, a vármegyében fekvő városok szabadalmai is nagy mértékben hozzájárultak a virágzáshoz. A kereskedelem központja Pozsony. A város már 1291-ben árúbeviteli kiváltságot élvez, majd íárú lerakás és megállítás jogát kapja. 1440 táján bérbeveszi a harmincadszedés jogát. 1518-ban Buda város hármincada is Pozsony bérletéhez tartozik. A harmincadlajstromban fennmaradt adatok szerint 1440—1457-ig terjedő tizenhét év alatt az árúforgalom 36 millió aranykoronát tesz ki. À főbb kiviteli árúk: gabonanemííek. állatok. állati termékek, bor, vad és lenárúk; behozatali cikkek: fűszerfélék, gyógyszerek, textilárúk, vasárúk és szőrmék. A vármegye kereskedelme főképen kivitelre irányúit. Kapcsolata egész Angliáig terjedt. Legnagyobb piaci forgalmat búzában és borban bonyolította le. Pozsony 1379. évi adólajstroma számtalan lisztkereskedőt említ, ami a vármegye fejlett malomiparára mutat. Pozsony a borkereskedelem központja. A gabona piac gyűjtőgócai Pozsony, Nagyszombat, Szered, So mor j a. Dunaszerdahely. Ennek a nagy gazdaságtörténeti múltnak cserepéből hajtott ki az a virágzó gazdasági" élet, amivel a tizenkilencedik század végén találkozunk a vármegyében s amit később a trianoni békeparancs szétforgácsol. Ebben az időben a vármegye mezőgazdasága 762.611 kat. holdon él. Ebből szántóföld: 433.349, kert: 8365, rét: 52.76ff, szőlő: 8850. legelő: 49,959, erdő: 155.242 kat. hold. A gazdaságok száma 57.350. Ebből nagvgazdaság (1000 h. felül) 70, törpe gazdaság (1—5 h.-ig) 25.299, kisgazdaság (5-100 h.-ig) 17.108, középgazd. (100—1000) 322. A területbői 248.913 k. holdon gabonaféléket termesztenek. Szálastakarmányt 50.367 hold terem. Keresk. növények közt a kender és len, a fejes káposzta, a borsó, bab és lencse termelés virágzik. Ellenben szőlő
