K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története - Nyitra vármegye története

<2 kájáról br. Jeszenák kormánybiztost küldte ki a rend megteremtésére. Hurbán erre néhányad magával Morva földre menekült. 1848 szept. 18-án azonban Stur és Hodzsa társaságában Ausztriában toborzott 500 főnyi csapattal betört a megye területére. Osztrák és szlovák zászlók alatt Miava, Brezová, Ótura és Hlubova felé vonultak. A hegyek közt elszórtan élő tanulatlan szlovák parasztságból körülbelül 8000 főnyi tömeget megnyertek a mozgalomnak, a polgárosult szlovák elem azonban távol tartotta magát. Báró Jeszenák kormánybiztos a honvédséggel egyesült nemzetőrök segítségével rövid harc után szétkergette a lázadókat, mire Hurbán barátaival együtt Morva földön keresett menedéket. A szabadságharc bukása után szomorú idők következtek. A vármegye magyarságának nagyrésze végigszenvedte a Bach rendszer minden kálváriáját, sokan külföldre menekültek, mások az ország különböző részében bujkáltak az osztrák bosszúállás elől. A megyét megszálló beamterek rendőruralma mindent megbénított, a megye a néma ellenállás útján várta a hajnalhasadást. Tíz év megpróblátatása után 1860 dec. 29-ika új idők Ígérete volt. Ezen a napon tartotta Károlyi Lajos gróf főispáni székfoglalóját. Nyitra mámorosan ünnepelt, a kivilágított városban felkongó harangok szavával köszöntötték a visszatért főispánt. 1861 febr. 6-án tartott megyebizottsági ülésen a megye feliratát tárgyalták. Alispáni javaslatra, tíz pontban összefoglalt felirat készült, amely kimondja, hogy- a vármegye a 1848-iki törvényekhez ragaszkodik, követeli a törvényes kormányt és az alkotmány helyreállítását. Ez az öntudatos magyar hitvallás irányította a vármegye fejlődését, mikor a kiegyezés után teljes erejében kibontakozhatott a Nyitra vármegye önkormányzati élete. 1867 után megindult a csendes építő munka. Megkezdődött az útak, közintézmények építése, a Vág szabályozása, közigazgatás szervesebb építése. Harminc évi szakadatlan munka után az ország ezredéves ünnepén, Nyitra megye mint az ország egyik legszebben virágzó vármegyéje jelenhetett meg. Az ezeréves Nyitra megyének főispánja Thuróczy Vilmos, alispánja Markhot Gyula volt. Nyitra vármegye históriájában az 1905-ik év új fordulatot jelent. Évtizedes csend után a vármegyeház tanácstermében újult erőre kap a megye magyarsága és felveszi a harcot a Fehérváry kormány alkotmányellenes kormányzata ellen. A darabontok által kiküldött Csillaghy György kormánybiztos, Kostyál Miklós vármegyei főjegyzővel összefogva mindent elkövet, hogy a megyét behódolásra bírja. A vármegye magyarsága Markhot Gyula alispán és Steiner Gyula vármegyei aljegyző később főjegyző irányításával felveszi a harcot a gyászmagyarok ellen. A fenyegetés, a rendőrszurony, végül a kormánytól függő berendelt regálé bérlők, szeszgyárosok, szlovák segítő csapatok közreműködése mellett leszavazzák az ellenzéket s megtörik a megye nemzeti ellenállását. Csillaghy György főispán lesz, Kostyál alispánhelyettes, Markhot nyugdíjazását kéri. Rövid pünkösdi királyság, a darabont kormány megbukik. A kormánybukás hirére Csillaghy órákon belül elmenekül Nyitráról. A vármegye főispánja Markhot Gyula, alispán Turchányi Ödön, főjegyző pedig a törhetetlen Steiner Gyula lesz. A bécsi udvar kibékült a nemzettel, de titkon nem adta fel az anynyiszor megtépázott császári politikát. A koalíciós kormány nem válthatta be a magyarság jövendőjét biztosító programmját. Törekvése megtört Ferenc József ellenállásán. A Khuen-Héderváry és Tisza István kormányzata tovább folytatta a liberális konzervatív politikát, amely megelégedett a látszat-magyarsággal, hogy biztosítsa párturalmát. Ezen a félretaposott úton érkezett az ország a világháború mesgyéjére. Nyitra megye népe is elindult a frontra. Idegen földön elhullott a megye magyarságának színevirága. Kegyetlen tragikum volt, hogy épen ott aratott a halál a magyarság sorában a leggazdagabban, hol a legnagyobb szükség volt a magyarra. Nyitra földjének magyarsága a háború végén az irtott erdőhöz hasonlított. Mialatt Nyitra megye véresen áldozott a Habsburg politika idegen