K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története - Nyitra vármegye története
66> *TL mohácsi vészt követő időkben Nyitra megye a legsúlyosabb megpróbáltatás korát élte. Renditársadalmának nagyobbrésze Mohácsnál elveszett, köznemessége teljesen leszegényedett. Az 1533 évi dicális összeírás, a mai érsekújvári járás északi karéjában 114 elhagyott és 327 leégett udvarházat említ. Ebben a nagy összeomlásban egyedül Thurzó Elek a megyének legnagyobb birtokosa a haszonleső rideg üzletember tudott felszínen maradni s kihasználva a megye köznemességének szegénységét, összefogva a városok módos németajkú polgárságával, a vármegye virágzó német telepeseivel olyan hatalomra tett szert, hogy Ferdinánd is minden áldozatra kész volt Thurzó barátságáért. Thurzó, Ferdinánd gazdag adományai ellenében Nyitra rendeit Ferdinánd oldalára állította. A rendek állásfoglalása nem volt őszinte, mert a magyar köznemesség továbbra is Szapolyai János nemzeti királyt vallotta igazi urának. A székesfehérvári királyválasztó gyűlésről, hol Jánost megkoronázták a nyitrai nemesek oly lelkesedéssel tértek haza, írja a lengyel követ „mintha újjászülettek volna... mindenki letette az idegen szokásokat és viseletet, főleg a németet; mindenki a szittya szokásokhoz tért vissza." Thurzó által kikényszerített hivatalos állásfoglalás a Habsburgok mellett rövidesen keserűen megbosszúlta magát. János hadai átlépték Nyitra határát. A megye köznemessége szívesen fogadta a magyar hadat s így Enyingi Török Bálint könnyen megvehette Nyitra várát. Thurzót megdöbbentette a fordulat, német zsoldosaival rátámadt Nyitrára, nagy harcok árán visszafoglalta. Nyitra eleste után János király a szendrői basa segítségét kérte. Huszonötezer főnyi töröksereg vonult a vármegye ellen, hogy a Habsburg-párti urak birtokait feldúlja. A török portyázok elsősorban Thurzó Elek birtokait rohanták meg s körülbelül tizenötezer főnyi jobbágyot hurcoltak magukkal. A megyében tanyázó német zsoldoshad tehetetlenül nézte a dulást s csak a török elvonulása után érkező segélyhadakkal egyesülve vert tábort Nyitrán és készülődött a támadásra. Mire azonban felkészült, a török már megszállta Buda körül az összes jelentékenyebb várakat, rövid időn belül Komáromot kivéve az egész Duna vonalán szabad útat biztosított magának. Ez a veszedelem érlelte meg Várday Pál esztergomi érsekben azt az elhatározást, hogy az előrelátható török terjeszkedés ellen a Duna innenső oldalán várat épít és a mai Érsekújvártól keletre Lők község táján magyar módra épített kisebb váracsot emel. Az erőd gyengének bizonyult, ezért 1578-ban ennek hátamögött az egykori Győrök falu, a mai Érsekújvár helyén, hatbástyás várnak építését határozták el. Három évig tartó munkával felépült az újvári vár Nyitra megye históriájának egyik legfontosabb állomása. Nyitra megye 1554—1569-ig a portyázó török miatt állandó rettegésben élt. A vármegye határa is állandóan változott, az 1554 évi összeírás szerint 409 porta volt török hódoltság alatt. 1569-től a nyugalom csak látszólagos volt, mert olyan terhek nehezedtek a leszegényedett vármegyére, amelyek sokhelyen koldusbotra juttatták a lakosságot. A katonaság eltartása, a végvárak élelmezése, a hadak folytonos megajánlásával járó terheket kibírhatatlanná tette a zsoldosok fosztogatása. A megye jobbágyai sokszor tömegesen szökdöstek a török hódoltsági területre, hol a török uralom alatt legalább mindennapi kenyerüket biztosíthatták. Mikor Szinán basa vette át a magyarországi török hadak vezetését, bizonyos volt, hogy a török terjeszkedés újra megindul nyugat felé. A várható török támadást megelőzni a legjobb védekezésnek látszott. Pálffy Miklós felhívására 1593 okt. 1-én a Nyitrán tartott megyegyűlés elhatározta, hogy minden porta után fegyverest állít, de a vármegye biztonságának érdekében a felkelő sereget nem engedi távoleső területre s a nemesek pedig Nyitrán maradnak. Ez a felkelő had a szomszédos megyék felkelőivel képezték Pálffy seregének főerejét.
