K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története

48 Pozsony városa erre kaput nyit Buquoy előtt, ezután a többi városok is behódoltak. Az Érsekújvár irányába haladó császári sereg Újvár előtt azonban vereséget szenvedett, Buquoy fogságba esett és felkoncolták. A megvert sereg egyrésze a Csallóközbe vonúlt vissza, a másik seregrész Gután át Pozsonyba igyekezett. Bethlen serege azonban már Nagyszombatnak tartott, a város őrségét lépre csalta, felkoncolta s a várost rövid ostrom után elfoglalta. Ezután Nagyszombat Bethlen főhadiszállása lett. Miután serege egyesült a brandenburgi őrgróf segélyhadával Pozsony ellen indúlt, miután a tizenháromnapig tartó ostromzár eredménytelennek bizonyult, seregeit visszavonta és elvonult. A hadjáratnak a nikolsburgi béke vetett véget. A béke rövid ideig tartott. Bethlen másodszor is hadba szállt, újra megszállta Nagyszombatot, majd egyesülve Ibrahim szerdár török csapataival a császári seregek után indult, amely a Morva vize mellett Hodolinban vetette meg a lábát. Bethlen a sáncokkal védett császári sereget körülzárta. A kiéhezett sereget már összeomlás fenyegette, mikor Bethlen a török megbízhatatlansága miatt Thurzó nádor közbenjárására 1624-ben fegyverszünetet kötött és kivonult Pozsony, majd Nyitra megyéből is. A fegyverszünetet a bécsi béke követte, aztán Bethlen harmadik felkelése, melynek hullámai a Vágmentén és Pozsony alatt gyűrűztek át a vármegye földjén. 1626-ban a küzdelem a pozsonyi békében zárult. Bethlen törekvéseit I. Rákóczy György folytatta. Torstenson svéd hadainak egy hadosztályával egyesülve beveszi Nyitrát, majd Nagyszombatot, de diadalmas előnyomulása dacára megköti a linci békét 1645-ben, a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosít. Az 1649-iki országgyűlés királlyá választja Pozsonyban IV. Ferdinándot, majd 1655 pozsonyi országgyűlés I. Lipótot emeli trónra. Lipót uralkodása alatt Pozsony megyére súlyos idők következtek. Az Érsekújvár felé közeledő török ellen Montecuccoli vezetése alatt Cseklész, Pozsony, Magyaróvár vonalán gyülekezett a császári sereg. A német zsoldosok megyeszerte kíméletlenül garázdálkodtak. A Szempc táján gyülekező nemesség szintén nagy áldozatokat követelt a vármegye népétől. Közben a vármegyébe betörő tatár török csapatok Szentgyörgyöt, Modort, Bazint és még számtalan községet felégettek. A vasvári béke véget vetett a szörnyű dúlásnak, de a belső bajok újabb veszélyt hoztak a végpusztulás szélén álló Pozsony megyére. Az elégedetlen protestáns rendek 1670-ben felkelésre készültek. A felkelés kitörése előtt kiderült, a szövetkezés, a vezéreket elfogták és a pozsonyi vértörvényszék elé állították. A vezéreken kívül mintegy 300 nemest idéztek a bírák elé, akiknek egyetlen céljuk volt, a független magyar elemek elnyomása és a brutális bosszú. 1674-ben újra megalakult a törvényszék s ez az ország összes protestáns tanítóit és lelkészeit megidézte. Négyszázan megjelentek. A közvádló a kath. egyház és a király meggyalázása lázadás és a törökkel való cimborálás címén emelt ellenük vádat. 236-an bocsánatot kértek, legtöbbjük katolikussá lett, 93-at halálra ítéltek, de a halál helyett valamennyit börtönbe hurcolták. A pozsonyi vértörvényszék ítéletei nemcsak a vármegyét, hanem az egész országot is lázba hozták. Olaj volt a parázsra a császári hadak embertelen pusztítása 1672-ben, ez már a polgárságot is kikezdte. Ennek volt a következménye a pozsonyi polgárok forrongása. Pozsony polgárainak egyrésze elúnva a folytonos zaklatást, elhatározta, hogy három évi adómentesség fejében átadja a várost az Újvárnál táborozó töröknek. Montecuccoli császári tábornok, hogy megakadályozza a tervet, gyorsan megszállta Pozsonyt, a város fegyvertárát lefoglalta, erős őrséggel rakta meg a város minden jelentős helyét a polgárság költségére. Tököly Imre fölkelése idején Pozsony megye megmaradt a király hűségén, mikor azonban Géczi Zsigmond elfoglalta, a megyében is kitűzték a felkelők zászlaját. Erre a hírre Tököly is Pozsony alá igyekezett, de Lotharingiai Károly a várost már visszafoglalta, Tököly seregét pedig szétszórta.