K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története
VARMEGYE TÖRTÉNETE Pozsony vármegye területe a tizenharmadik század végén a végleges kialakulás korát élte. A vármegye ősi törzsébe, a Szent István által alapított pozsonyi várispánságba már beleolvadt a szenei "és az állítólagos stomfai várispánság, felszívódott az Újvártól (Holies) délre eső vágmelléki és kárpátaljai terület, de a Csallóköz amit ez időben Kis Pozsony megyének neveztek még külön területet alkotott. Kis-Pozsony, NagyPozsony megyével együtt tartotta közgyűléseit, de végzéseinek záradéka így szólt: Pozsony megyének és Csallóköz nemességének egyeteme. Ezenkívül a vármegyén belül még külön önkormányzati egységek is éltek, így például a vajkai érseki nemesek széke és Hódosfalu, megyét alkotott a vármegyében. A sokféle egység összeolvadását a történelem munkálta. Ennek a folyamatnak esett áldozatul a vármegye északnyugati határa a Fehérhegység mindkét oldalán elterülő székelyek földje és a Vág folyó pozsonymegyei mellékén fekvő székelytelepülés (Vága község táján), amelyik saját ispánja ellen IV. Béla királynál keres orvoslást. A területi egység kialakulását nem követte a népi egység kialakulása. Bár a magyarság az egész Csallóközben és a Vág déli folyásának partjain sűrűn lakott zárt tömegekben, megyeszerte pedig sűrűbb, meg ritkább szórványokban élt és úgy művelődés, mint politikai tekintetben uralkodó eleme volt a vármegyének, mellette a városokban és a Szentgyörgyi grófok birtokain élő telepes németség, valamint a székelyekkel vegyesen lakó szlávság nem szívódott fel. Pozsony megye alapítójának szellemében fejlődött, azzal a szentistváni gondolattal, amely megbecsülést hirdet az ország minden fiának, sajnos a történelem folyamán ezzel a hitvallással a vendégnépek sokszor visszaéltek. A * * * vármegye területének őstörténetét a kőkorszak embere nyitotta meg, aki ennek a földnek magasabb pontjain tanyázott. A bronzkor embere már a lapályokra is leereszkedett. A történelmi korszak elején a vármegye a barbárok földje. A Pannoniában élő római joggal nevezi így, mert az Isteren túl a megye területén végtelen nádasok, töretlen őserdők között kezdetleges művelődésű vándornépek élete folyt, akiket nem fűtött az államalkotás magasabbrendű vágya. Pozsony fölött később áttört a római művelődés. Pozsony, Stomfa, Magyarfalu, Jakabfalva földjéből kiásott maradványok mutatják az útját. Róma bukása után a régi népek helyét elfoglalták a vandálok, majd a gepidák, de amikor megjelentek a húnok, Atilla hatalma a vármegye földjére is kiterjedt. A magyarral rokonfajta nép az avar már szervezettebben megszállta ezt a földet, Baján khagán hatalma egész az Ens folyóig terjedt. A frank erő megtörte az avarok hatalmát. Míg a frank lándzsa utat tört az avar gyűrűsáncok között, az előnyomulok hátamögött észrevétlenül megindult a morvaszláv törzsek beszivárgása a frankok által legyőzött avar földre. A vármegye területén szerteszórt és vándorló morvaszlávokat a frankok besorozták a keleti bánságba. A jövevények vállalták a frankok uralmát. De amint gyengült a frankok ereje, úgy nőtt a telepesek nyugtalansága és a terjedő mozgalom a frank föld keleti' vonalán, független morvaszláv állam megteremtéséről álmodott. a frank erő lehanyatlása után megszületett a Morvaszláv fejedelemség,, amely azonban kérész életűnek bizonyult, mert Szvatopluk halálával
