K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Az 1938 novemberében visszacsatolt terület földrajzi jellemzése, különösen a Kismagyar Alföldre. Dr.Bulla Béla
16 Az 1938 novemberében visszacsatolt terület földrajzi jellemzése, különös tekintettel a kismagyar alföldre. Irta: Dr. Bulla Béla. A népi önrendelkezés jegyében megszületett 1938. évi szeptemberi müncheni egyezmény felszámolva a csehszlovák nagyhatalmi ábrándot és világosan megmutatva a cseh és szlovák népi egység fikciójának lehetetlenségét, nemcsak a szudétanémetség és a sziléziai lengyelség számára jelentett rég óhajtott szabadulást, hanem az egyezmény szellemében meghozott bécsi döntőbírósági ítélettel az ezeréves múlt, közös történelem, a kultúraközösség és hazát teremtő magyar munka jogán mindig magyarnak vallott Felvidék déli, magyarlakta részét is visszajuttatta az anyaországnak. A bécsi döntőbíróság által nekünk ítélt terület szeszélyesen kanyargó határvonalán belül majdnem 12.000 km 2-rel növelte meg Csonkamagyarország területét. Ez a területgyarapodás a márciusban visszakerült Ruténfölddel és az áprilisi határkiigazító sávval együtt az eddigi 93.000 km 2 területű Magyarországot a kisállamok sorából kereken 117.000 km 2 területével a középhatalmak rangsorába emelte, lakosságát pedig több, mint másfélmillió fővel gyarapította. Napisajtóban, nyilatkozatokban, közbeszédben lépten-nyomon a magyarlakta Felvidék hazatéréséről olvasunk és hallunk. Hazafias tömegeink naiv földrajzi elképzelése Kassa, Rozsnyó, Losonc, Jolsva és Rimaszombat mellett Érsekújvárt, Komáromot, Lévát, Ungvár t. Beregszászt és Munkácsot is megtette felvidéki városnak és e nagymultú települések történelmi levegőjében az Északi Kárpátok bükk- és fenyveserdeinek illatát vélte érezni. Ezt a romantikus hiedelmet el kell oszlatnunk. Az említett városok és környezetük értékéből semmit sem von le, ha tudjuk, hogy valamennyien kezdettől fogva a nagy Magyar medencét megülő és a hegyvidéket és a hegyvidékeket borító zárterdői., a «sötéterdőt» kerülő magyarság síksági és medenceperemi települései és vidékei. Nevük mellé a «.felvidéki» jelző csak úgy került, hogy a honi földet sajnálatosan nem ismerő közvélemény puszta kényelemszeretetből is hajlandó volt minden, cseh megszállás alatt sínylődő területet a Felvidék fogalmának tartalmi jegye alá vonni. Sajnos, közvéleményünknek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a bécsi döntés nem a Felvidéket, sőt első sorban nem is hegyvidékeket, hanem kisalföldi és alföldi síkságokat és a Magyar medence északi peremterületi dombvidékeit juttatta vissza Csonkamagyarországhoz. Felvidéki területeket, és pedig az Északkeleti Felvidék középső, nagyobb részét csak 1939. év márciusában csatolta vissza honvédségünk a Szent Koronához. Magyarország hegy- és vízrajzi térképe minderről igen pontos felvilágosítást adhat. Megmutatja ez a térkép, hogy a visszacsatolt terület nyugati, legterjedelmesebb, legzömökebb része a Kisalföld északi fele, de még ez sem teljesen, mert a Kiskárpátok keleti lejtőjéhez támaszkodó, termékeny lősztábla a Csallóköz nyugati csücskével és a hegyvidékről a síkságra kiérkező Vág kiszélesedő, termékeny völgymedencéjével, a Mátyusföld nagyobbik felével Szlovákia birtokában maradt. Fiatal süllyedékterület ez, folyóvízi hordalékkal és szubaerikus lösszel feltöltött és elegyengetett tökéletes síkság. Szívét a Duna hatalmas törmelékkúpja, a Csallóköz, Magyarország «Aranykertje» foglalja el. Felszínét kavics, homok és lősz építi fel. hajdani nagykiterjedésű mocsarai már a szabályozás és belvízlevezetés következtében szinte teljesen eltűntek. Ez a gabonatermő, termékeny nagy törmelékkúp téríti ki a Dudvágot és Vágót eredeti irányából annyira, hogy a Dudvág csak Komárom megye határán, a Vág pedig csak Guta mellett
