Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Gaál Ferenc

RISNYOVSZKY ENDRE: GAÁL FERENC Előttem hever egy nagy halmaz régi, megsárgult újságlap. Néhányat már megőrölt az idő vasfoga. A betűket helyenkint alig lehet olvasni. Egyes újságlapok rá vannak feszítve keményebb kartonlapra. Lapozgatok közöttük. Gondolataim lassan-lassan elkalandoznak az olvasott betűk nyomán messze, messze... Szabadkára, ahol 1906-ban fejezte be gyönyörűséges, dicsőséges pályafutását rég elfelejtett földink, Gaál Ferenc zeneigazgató, zeneköltő. Gaál Ferenc a nitramegyei Skačany-ban született 1860-ban, március 27.-én. Gimnáziumi tanulmányait Nitrán végezte, ahol a zenére Dusinszky Lipót oktatta. Atyja, ki fiát papnak szánta, hallani sem akart arról, hogy fia zenei pályára lépjen. A fiú már hatéves korában csodásan zongorázott, a legnehezebb klasszikus zenedarabokat könnyed séggel tudta játszani. Hat éves korában elvesztette szüleit. Neveltetését Piusz bátyja vállalta (aki székesegyházi karnagy volt Nitrán). Főgimnáziumi tanulmányai befejeztével bátyja akaratával ellenkezve megszökött hazulról, Bartay Ede és Ábrányi Kornél segítségével beiratkozott az Országos Zeneakadémiára, ahol tehetségével, szorgalmával csakhamar kitűnt és a Zeneakadémia legkiválóbb tanítványa lesz. Rendkívüli tehetségét nemcsak tanárai csodálták, hanem maga Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is nagyra becsülte. Magyarországon a tulajdonképpeni zeneirodalom és művészet az 1875. évvel veszi kezdetét, mikor a magyar Zeneakadémia vezetését Liszt Ferenc és Erkel Ferenc veszik át. Az akkori világban a zenével foglalkozó embernek nem volt könnyű dolga, ha ki akart lépni a hétköznapi szürkeségből. Ezt akkor csak kétféleképen lehetett elérni : tehetséggel és vasszorgalommal. Gaál Ferencben összpontosult mindkét tulajdonság. Négy évi fárasztó tanulás után megkapta a tanári oklevelet és mint legjelesebb tanítványt kinevezik Szabadkára — 1881-ben — zeneigazgatóvá ! Szabadkán folytatta tanulmányait. Elkezdett zeneköltészetei foglalkozni. Komoly, eredeti, esztetikai műveivel magára fordítja az ország figyelmét. Zenekéziratait a leghíresebb zenekiadó, a hamburgi A. Cranz vállalta. Nagyobb müveit Liszt ajánlotta kiadásra. Mint kitűnő dirigens kivált az 1892-iki budapesti országos dalárdaünnepélyen, melyen saját szerzeményű dalát a «Honfidalt» vezényelte bámulatos ügyességgel a körülbelül 2000 főnyi dalárdának. A magyar férfikar-irodalom munkásai között a legelső helyet foglalja el. Az országos magyar dalárda egyesület egy alkalommal pályá34