Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Szathmáry Géza

SZATHMÁRY GÉZA — PRZEMYSL HŰSE A przmyslei kiéheztetett védősereg 1915 március 19-én rohant ki. Az újságok akkor Lehmann repülő tiszt közlése nyomán sokat írtak Szathmáry Géza honvédezredes hősi magatartásáról, aki a kirohanás alkalmával bottal a kezében haladt ezrek élén a tízszeres orosz túlerő ellen. Szathmáry ezredes orosz fogságba esett, aztán 101 tiszttársával együtt 1917-ben kicserélték. 1917 július 13-án 27 hónapi hadifogság, után Nitrán lakó családjához visszatért. Dr. Szathmáry István, akkor vármegyei másod-főjegyző, testvér­bátyjáról a következő felvilágosítást adta : — Híre terjedt, hogy nem Szathmáry, hanem Szakmáry Géza hon­védezredes volt Przemysl hőse. A névcsere onnan eredt, hogy az ostrom alatt csakugyan egy Várady—Szakmáry Géza nevű honvédezredes ott volt a várat védő seregben. Bátyámnak ez a bajtársa azonban a március 19-i kirohanásban egyáltalában sem vett részt, mert akkor betegen feküdt a przemysli kórházban. A kirohanás a március 18-ról 19-re virradó éjszakán hajnali 2 órakor kezdődött és abban egy hon­véd- és egy közös hadosztály vett részt. Szathmáry ezredes fütykössel a kezében haladt a hős honvédezred élén, amely az ostrom alatt több ízben kirohant. Sűrűn esett a hó, az éj leple alatt némán, tüzelés nél­kül haladtak a honvédek az orosz állások felé. Amíg az éjizaka tartott, az ezred győzelmesen haladt előre. Kézi tusában «rajta» kiáltással egy­másután két orosz állást foglalt el és kikergette az oroszokat állásaik­ból. Amikor azonbaiv szürkülni kezdett, az orosz tüzérség és gyalogság észrevette a honvédezred előnyomulását és egyszerre minden fogalmat meghaladó koncentrált ágyútűz, majd gyalogsági tüzelés alá vette. Bá­tyám mellől egymásután esett el tiszttársainak javarésze és jobb arcán őt is golyó érte. Arcából patakzott a vér, de ő zsebkendőjével letörülte azt és tovább ott maradt ezrede élén. A golyó csak súrolta bátyám jobb arcát, és nem hatolt be szájába. Maga sem értette a csodát hogy élet­ben maradt. Egyszerre bátyám azt látta, hogy a jobb- és balszárnyon álló honvédezred három ezred által körülkerítve áll egymagában. Rövid kézitusa után bátyám látta, hogy a további vérontás hiábavaló lenne és a harc beszüntetésére adott jelt. Ily dicső magatartás után került a honvédezred életben maradt része Szathmáry ezredessel együtt orosz hadifogságba 1915 március 19-én reggeli 8 órakor. Az ezred előnyomulása és kézi tusája teljes hat óra hosszat tartott. Bátyám a taskendi, majd a turkesztáni fogolytáborba került. 1918 januárjában kinevezték vezérőrnagynak. Nitrán halt meg és a nitrai temetőben pihen. 33

Next

/
Thumbnails
Contents