Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Ányos Pál

sének, majd a tartományi főnökének volt a székhelye. Rendi tagokat képző főiskolája is volt itt a szerzetnek. (H. Lefantovce alatt árulta el 1708-ban Ocskay László, a kuruc sereget és a császáriak generálisával, gróf Pálffy Jánossal e klastromban kötött írásos egyezséget.) A költő alig ment szívesen Budáról Lefantovcéra, alig talált otthonra e kolostorban. Legalább erre a föltevésre enged következtetni 1782 február 10-én Mészáros Ignác barátjához írt levele : ... hó fedi bérces vidékemet, Melyet a szünetlen erdők sűrűsége, Hegyek magassága, völgyeknek mélysége Iszonyúvá tészen nézők látásának ! Mennyit kell érezni itt egy poétának ? 1782 április 15-én báró Orczy Lőrincnek írja : Itt lakom Nitrának csendes szigetjeit, Hideg kősziklájit, magános erdejit. Itt írta »A világi gyönyörűségeknek haszontalansága» című, mély filozófiával tele elmefuttatását is. Bacsányi János, Ányos Pál munkáinak első kiadója, megmagyarázza : Ez a helység (Lefantovce) sűrű sötét erdők, magas bérces helyek között fekszik s mély csöndesség uralkodik az egész környéken. Ányosnak a lefantovcei konventben töltött ideje alatt, 1782 január 26-án jelenik meg a szerzetesrendek általános eltörlését kimondó rendelet. (II. József). Április 9-én a Zoborhegyen, a Nitra város mellett levő karmalduli kolostorban, adták tudtul a kolostori elöljáróknak a rendet eltöriő elhatározásait. József császár ez intézkedésének hatása alatt írta Ányos azt a címnélküli töredékben maradt költeményét, melyet 1869-ben ismertetett először Kalapos Király címen a »Hazánk és a külföld« folyóirat. A A magyar irodalomban Petőfiig nem találunk hasonló merész hangot. Szegény remeteség ! ájtatos szállások, Értetek reszketek szerzetes lakások ! Már Zobor tetején s maiki erdőségben Állnak a barlangok néma csendességben. 1782 október havában elhagyta Lefantovcét a székesfehérvári gimnáziumba rendelték tanárnak. A hosszú, közben hegyes-völgyes utat akkor még kényelmes közlekedési eszköz híján kocsin tette meg. Betegen érkezett új állomására. »Szomorú által vitel, boldogtalan csere !» — mondja Bacsányi — «ott (Lefantovcén) kedvét, itt egészséget s nemsokára életét vesztette.* Az út a rossz, gondozatlan utakon 3—4 napig tartott. Egyetlen arcképe sem maradt hátra. Bacsányi így írja le : termete magas volt, különben sem nem karcsú, sem nem kövér, hanem középszerű testállású. Az ábrázatja 21