Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A népnevelés módozatai

művelési munkát lehet kifejteni. A művelési tevékenységnek a társadalmi élet oly tényeit, mint amilyenek az egyes társadalmi rétegek gazdasági és politikai törekvései, nem szabad figyelmen kivük hagynia. A népművelés terén vannak feladatok, melyeket általános műveltséggel, amenynyiben az a társadalmi élet különleges jelenségeihez nem alkalmazkodik, nem lehet megoldani, A nemzeti, vallásos és polgári közösség ideálján kivül az egyes társadalmi csoportok és osztályok szolidaritására és közösségére is törekedni kell. A nemzeti kultúrának a nép-, paraszt- és munkáskultúra elemeiből kell összetevődnie, ha tökéletes akar lenni. Ezért idővel a népoktatásnak több ága alakul ki: a munkásoktatás, a parasztoktatás és az ipari nevelés. A szociális alapon való nevelés könnyebb feladat az állampolgári nevelésnél, mivel ez a dolgok tényleges helyzetéből, egyes társadalmi csoportok gazdasági helyzetéből és törekvéseiből indúl ki szellemi hagyományába, így az úgynevezett parasztkultúrába kapcsolódik és ezért ezt az érdekképviseleti nevelést szélesebb rétegek is megértik. Maga az állam az egyszerű népies gondolkodásmód számára a létfenntartásnak és önvédelemnek túlkomplikált formája, amivel szemben az osztálynevelés céltudatossága mindenki előtt kézenfekvő. A fölsorolt népnevelési irányzatok egyike sem érdemli meg az elvetést, ha ugyan vezérlő gondolatait nem zavarják kultúraellenes motívumok, ha nem teszik lehetetlenné, hogy az embereknek a teljes lelki élet kifejlődésére való képessége érvényesüljön. A népnevelés minden fajtája hasznára van úgy az egyesnek, mint a köznek, ha célja a kultúra uraloma juttatása. Az erkölcsi 28