Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

Előszó A cseh és szlovák munkásosztály történelmi győzelme nyomán vált lehetővé nemzetiségi irodalmunk újraindulása. A fordulat éve a csehszlovákiai magyarság számára kettős felszabadulást hozott: az osztályelnyomás és nemzetiségi diszkrimináció egyidejű megszűnését. Ezért kapcsolódik a csehszlovákiai magyarság tudatában 1948 februárjához a „jégtörő és gyümölcshozó" jelző: a hazátlanság, a jogfosztottság dermesztő jegét zúzta szét, s megteremtette a szocialista kibontakozás és országépítés nagyszerű távlatait. A CSKP határozatai nyomán fokozatosan kialakultak a társadalmi-politikai megújhodás és az irodalmi-kulturális élet kibontakozásának feltételei. Az 1948. december 15-én megjelenő Üj Szó nemcsak az anyanyelv törvényes jogainak visszaállítását, hanem az irodalmi-kulturális élet kezdetét is jelentette. Szimbolikus jelentőségű, hogy Fábry Zoltán hangja volt az első irodalmi szó, drámai erejű írásában ő hirdette és teremtette meg a „zárójeles négy évet", áthidalón a csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi élet tragikusan megszakított folytonosságát: „Az első szót hosszú hallgatás után leírni, mérlegelni, kimondani nem könnyű.. . majd négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk, de embertelen hang nem hagyta el szánkat. Némák voltunk, de dac és harag nem gyülemlett fel bennünk. A sértődöttség, bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi ele5