Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rácz Olivér: Palackposta

maga a fegyvertárs is gyanakvó szemmel hunyorgatott felénk — gondolj csak a Kortárs áprilisi számában megjelent, E. Fehér Pál tollából származó másik komoly Fábry-tanulmány egyik mondatára: „Nincsen hatásvadászatra csábítóbb helyzet, mint kisebbségi írónak lenni: vélt vagy jogos sérelmekből fegyvert, a nacionalizmus fegyverét kovácsolni, a gyűlölködés szellemét szítani, esetleg világfájdalmas elefántcsonttoronyba zárkózni." A tanulmány írója a fenti sorok negatívumait Fábry pozitívumainak kidomborítására és az első köztársasággal asszociálva írta. Ám az asszociációk újabb asszociációkat vonzanak, mondjuk, Karinthy Frigyest, aki az Utazás a koponyám körül újra átélt élményének, agyműtétének hatás vadászvádját mindössze ezzel a csöndes rezignációval zárta le: Tessék utánam csinálni... Agyműtétet és ilavai börtönt, üldöztetést és internálást asszociáló Fegyver és vitéz ellent, Korparancsot, Ossietzky és Thomas Mann védelmét, mindent. Mert a szlovákiai magyar irodalom kurzus-kacérkodóinak lehettek hatásvadászai, gyűlölködői, szenvelgői, de a szlovákiai magyar szellem a Fegyver s vitéz eZZenbŐl, a Korparancsból jött létre, a szlovákiai magyar szellem alakítója és közvetítője, formálója és tolmácsolója mindig is Fábry Zoltán volt. A szó nemes értelmében vett művészi alkotások magukon viselik mesterük kézjegyét: Bartók csillagokat ostromló, dacos vágyódásait az első hangok után felismeri a fül, Picasso jellegzetes vonalvezetésére első pillantásra ráismer a szem, Fábry mondataira az első szavak után rádobban az erkölcs és a lelkiismeret: „Mindenki felejthet, mindenki tagadhat, de az író, aki Radnóti szavával élve »az igazra tanú«, semmit sem felejthet. Ha egy író az értelmetlen emberáldozatok millióit oldalra ejtve elfelejti, akkor ezzel a volt és jövendő gyilkosságokat igazolja." A Palackposta 1959-ben kelt bevezető tanulmányának címe alatt ez az alcím olvasható: Utószó a tegnaphoz és előszó a holnaphoz. A fenti idézet után azonban mindenki számára világossá válik, hogy az alcím igénytelen „és" kötőszavát itt a jóval felfigyeltetőbb „amely" szóval kell behelyettesíteni, és akkor nyomban megértjük azt a bűntudatkomplexumot is, amely már szinte a frontok lélektanához tartozik, és amelyet Fábry így szövegez: 457