Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Tőzsér Árpád: Mogorva csillag

KONCSOL LÁSZLÓ Tőzsér Árpád: Mogorva csillag S a szavak megint rendbeállnak csikorognak és trombitálnak, megkínoznak és élni hajtnak. Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak. A szó elpusztít, a szó megéltet. A szó megváltás, a szó: végzet. (Credo ut intelligam) A szavak tizenkét-tizenhárom éve kínozzák Tőzsért. Meghajszolták Komáromban, ahol érettségire készülve, még az ötvenes évek elején, vad bölcseleti viták és lelkes mozgalmi munka tüzében, hol egy diákszobában, hol a Jókai-szigeten, magunk is mint önzetlen és csak az ügyért égő romantikus Jókai-hősök formálódtunk —és közben kissé deformálódtunk is. Elzárva az élettől, könyvek és nevelők között (kétségtelen, hogy jó nevelők voltak!) a nagy célok és feltétlen hit igézetében nagy dolgokra készültünk, és máris sok furcsát tettünk. Ámde mégis szép idők voltak azok, mert volt célunk, s mert a Tett volt mindenek fölött. Ebben a légkörben fogantak az első publikált Tőzsér-versek. Teltek az évek. Egyetem, tanítás egy falusi iskolán, főiskolai tanulmányok, közben egymásra torlódó tragédiák (Tőzsér szavaival: „Megélt és meg nem élt vad fogalmak"), majd két év katonáskodás következett. Tőzsér írt, fejlődött, 1958-ban megírta szép versét, a Férfikort, aztán hamarosan elnémult. Egészséges közösségi ösztöne azonban átsegítette az ötvenes évek közepének világné153