Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Turczel Lajos: Ozsvald Árpád új versei

gul átfestő szavakat és kifejezéseket, amelyekkel a költő pompásan tudja megeleveníteni és érzékeltetni a múlt népi világát, a falusi szegénység szociális körülményeit, a falu atmoszféráját. Ilyen jellegzetes ozsvaldi hangulatfestő szavak és kifejezések például: falalja, bödön, földre vert zöld alma, veszett kutyaként vinnyogó szél. Aki valaha falusi szegény gyermek volt, abban rengeteg élményt, asszociációt, egykori fájdalmas sóvárgásokat, vágyakozásokat és riadt szívdobogásokat szakítanak fel ezek a szavak. A falalja a falusi ember szemlélődő helye, a zsírosbödön a jólét szimbóluma, a földre vert zöld alma az éhségtől hajtott lopásra kényszerültség kifejezője. A veszett kutyaként vinnyogó szél megint csak a falusi ember képekben való gondolkodásának és észjárásának forrásaira világít rá, falun a veszett kutya valóságos fogalom, s neve ennek folytán a képes beszédnek, hasonlatoknak gyakran használt produktív eleme. Utoljára még néhány szót arról, amit Ozsvalddal kapcsolatban gyakran hallunk, mondunk és írunk: egyéni költő, már saját hangja és stílusa van. Ez így igaz, de azért nem jelenti azt, hogy Ozsvald nem állt volna és nem állna hatások alatt. Költészetének kialakulására és fejlődésére főképpen a népi költők (Erdélyi, Sinka és Illyés) hatottak. Ez a hatás azonban sohasem nyilvánult meg szolgai utánzásban, epigonságban, sőt még észrevehetőbb önkéntelen reminiszcenciákban sem. Ozsvaldra a népi költők elsősorban az övével azonos élményvilágukkal hatottak, példát nyújtva neki arra, hogy a lelkében hordott élmények, témák művészileg kifejezhetők. Magának a művészi kifejezésnek módjában és eszközeiben azonban Ozsvald kezdettől fogva önállóságra tört, ez nagyrészt már sikerült is neki. Ozsvald költészetében valóságosan fehér hollónak számít az olyan erős és közvetlen hatásmegnyilvánulás, mint amilyent a Kirándulás című versén tapasztaltunk. Ez a bájosan évődő hangú szerelmes vers Géraldy híres Te meg énje stílusának teljes — és valószínűleg játékosan tudatos — utánérzése. A Hét, 1959 152