Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Turczel Lajos: Ozsvald Árpád új versei

is szép képekkel bővült. Lássunk néhány ízelítőt ezekből a pasztelli könnyedséggel kialakított új képekből: Mint üveggyöngyöket csitri lányka, a múlt emlékeit fűzöm láncba Felhő száll; szürke folt, az ég tengerén magányos csónak. (Este a falalján) Csacsogó ajkad mindig lebontja homlokomról a gondok bús falát, karcsú derekad széttárt karomba piros bimbójú, hajló rózsaág. (Mit is szeretek rajtad) A szép, levegős és plasztikus képek között elvétve találunk erőtlen, erőltetett kompozíciókat is, sőt — horribile dictu! — képzavart is. ... lábasok gőzéből fehér karját egy asszony — hószínű puha vásznat — villantja arcod elé, (Meditáció) a csillagok — bús halvány mécsek — csüngtek az ég kopott köntösén. (Az első éjjel) Ozsvald művészi eszközei között a költői nyelv külön figyelmet érdemel. Mennyiségi értelemben, szótári terjedelemben nem valami túlságosan gazdag ez a nyelv, de a költői képek színessé és árnyalttá teszik, és ezzel mintegy mennyiségileg is hatványra emelik. Ozsvald nem tartozik az ún. nyelvteremtő költők közé, s nem igyekszik új szavakat alkotni s a szavaknak új jelentést adni. A nyelvi hatást, kifejező erőt — képein kívül — elsősorban fejlett nyelvi választékosságával éri el: az egyszerű szótári irodalmi nyelv szavainak ügyes kiválasztásával és találó, pontos elhelyezésével. Ozsvald népi verseiben sem találunk nyelvi népieskedést, népnyelvi eredetieskedést. Bőven találunk azonban a versek szép és választékos irodalmi nyelvében olyan han151